A tárlaton a századforduló évtizedétől egészen a 90-es évekig tíz-tíz fotográfia
érzékelteti a szegedi történéseket.
Szeged egyszerre sajátos és egyszerre tipikus XX. századi magyar város. Szegedről
indult útnak 1919-ben Horthy új kurzusa; a két világháború között Szeged egyetemi
várossá, püspöki székhellyé és – meghatározó részben Klebelsberg Kunonak
köszönhetően – kulturális központtá vált; 1956-ban pedig itt, a szegedi egyetemen
lobbant fel a forradalom lángja.
Szeged alakítója a múlt századnak, de a városon jó és rossz értelemben is
ott a lenyomata a XX. század történéseinek. A most nyíló fotókiállítás egyfajta
töprengést, meditálást segít elő az évtizedenkénti 10-10 fotóval. Hogy a hatás még
kézzelfoghatóbb legyen, minden „évtized-blokk” mellé elhelyeztek egy-egy korabeli
tárgyat is: 10 évtized 10 tárgy, Szeged évszázada 10 különböző korú tárgy által
demonstrálva.
A kiállításon felbukkan a Rákosi és Sztálin óriásportrékkal „ékesített” szegedi
ruhagyár, a Nemzeti Színház kommunista vezényszavakkal körbemolinózott terme
és a ledöntött Lenin-szobor is. Láthatjuk a hadi kórházként működő Fekete házat,
a Széchenyi téren átsuhanó gokartokat és számtalan kultikus szegedi épületet és
közéleti személyiséget – évtizedekkel ezelőttről.
A XX. század a múlté. Már nem tudunk formálni rajta. Amit elődeink elhibáztak,
elmulasztottak, már nem javítható, nem pótolható. Nem tehetünk mást, csak
bemutathatjuk, értelmezhetjük, átélhetővé tehetjük a tíz évtized történéseit egy város
színterein keresztül. A tárlat e lelki időutazást szolgálja.
A tárlatot február 6-án, csütörtökön 17 órakor nyitják meg a Fekete házban.