Székem, székem mondd meg nékem? – Készíts egy széket és megmondom ki vagy! „Ez a tematikus gondolat önmagában véve is sokatmondó, árulkodóan hangzó. A művészek egyetlen céltáblája, egyben központi témája kizárólag a szék lehet, úgy mint például szék-emberek, szék-absztrakciók, vagy csak egy tárgy, amely szelídségével kitárulkozó bizalmat sugároz, de csalogathat egy kis lazításra, pihenésre vagy élvezetre is. Persze nem törvényszerű, hogy a szék csak a nyugalom vagy a megbékélés szigete lehet. Elősegítheti a könnyebb, lazább munkavégzést stb.
A szimbólum gazdagsága akár a hatalom gyakorlását is szolgálhatja, de lehet büntetési eszköz, pusztító „fegyver” – vagy életünk kioltója.” (Drozsnyik István)