A Néprajzi Múzeum gyűjteményében megközelítőleg 1200 tárgyból álló székkollekció található. A szék hosszú időn keresztül az egyik legdinamikusabban gyarapodó bútorféleség volt a gyűjteményben. De vajon miért? Mitől izgalmas néprajzi szempontból a szék, mint tárgy? Milyen szerepet tölthet be használati tárgyként a mindennapokban, és miként válik érdekessé egy néprajzi gyűjteményben? És mit nevezünk egyáltalán széknek?
A Székátiratok kiállítás tárgyai a Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményében található székek formai és gondolati teréből indulnak ki. Az alkotók az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei, akik a múzeumi tudástárból építettek kortárs világot és a múzeum ülőalkalmatosságaiból inspirálódva kortárs székeket terveztek. A kiállítás tehát a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet és kreatív gondolati teret.
A múzeumi műtárgyak így nemcsak formai mintát, de ihletet is jelentenek a kortárs székek számára. Annak a megértése, hogy miként válhat lényegében bármiből – egy darab fából, és ágyból, egy zsombékos földdarabból vagy akár egy lókoponyából is – ülésre alkalmas tárgy, jól mutatja az egyszerűség és a kreativitás egymást motiváló logikáját.
A kiállítótérben együtt megjelenő kortárs designtárgyak és gyűjteményi műtárgyak összeolvashatóak. Minden szék egy külön karakter, egy-egy vezérgondolat hordozója. A legfontosabb, hogy párbeszédben állnak egymással: kérdeznek, felelnek, rámutatnak, replikáznak. A múzeumi tárgyak válogatása a parasztháztartások presztízsbútorától egészen a szükségbútorig terjed. De nemcsak funkcióban, hanem korban, anyahasználatban, gyártási technológiájában is eltérnek egymástól. Jól megfér egymás mellett a műanyag kertiszék és a gyűjtemény egyik legöregebb tárgya, egy 1714-ben készült fa karosszék ugyanúgy, mint a vörösréz gondolkodószék, a gondosan kivitelezett, művészi ambícióval faragott támlásszék, vagy a különleges filcszék.
A kiállítás a Néprajzi Múzeum készülő gyűjteményi állandó kiállításához is kapcsolódik, a kutatás a jelenkorkutatással foglalkozó MaDok-program keretében formálódott kiállítássá. A Székátiratok tárlat is jól mutatja, hogy a jelenkor szerepe egyre fontosabb és izgalmasabb a néprajzi és antropológiai kutatásban és a múzeumi munkában. A MaDok-program a kortárs kulturális és társadalmi jelenségek társadalomtudományi, néprajzi vizsgálatára és dokumentálására fókuszál, gondolkodásában pedig nemcsak a múzeumi tárgyak, hanem a tárgyakat létrehozó és használó közösségek is izgalmas kutatási és kapcsolatépítési terepet jelentenek.
A finisszázson különböző művélszeti ágak szereplőitől láthatunk intervenciókat az installáció terében.
Koncepció, tervezés és kivitelezés:
Architecture Uncomfortable Workshop/ AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)
Kurátor:
Zsoldos Anna, Molnár Tamás
Projektfelelős:
Frazon Zsófia
Kiállításgrafika:
Hoffmann Tamás Boldizsár
Borító kép:
AU Műhely