A Budapest Galéria kiállítása túlnyomórészt Hermann Zoltán eddig kiállításon nem szerepelt műveit mutatja be, Foltok, Vonalak, Hegyek című műegyütteseiből.
Korai absztrakt periódust követően a 80-as években figurális olajképeket (Városi gesztus-sorozat, 1986-90) festett, és ezzel párhuzamosan motívumismétlődésekre alapozott, vegyes technikájú nonfiguratív műveket alkotott (Színes rajzok, 1985-92). A 90-es évek akvarell-sorozatművei az alkotói szubjektummal áthatott struktúrákra, rácsszerkezetekre alapozott, elvont kompozíciók: a Rácsos lapok című sorozat alkotásain a konceptualitás és a személyesség szintézise teremtődik meg. Művein a felépített szerkezetet kiemeli a végtelenséget sugalló térből, és egyúttal a végtelen tér részévé is avatja. A hagyományos technikákkal készült festmények, akvarellek és rajzok mellett a 90-es évek második felében a feketére, fehérre és a szürke árnyalataira hangolt kollázsszerű kompozíciók készültek műhelyében. Ilyen volt például a festék törlésére, dörzsölésére használt papírlapok felragasztásával komponált Foltok című, a Dorottya Galéria adottságaihoz harmonikusan illeszkedő, nagyhatású, 1999-es keltezésű együttes is. A törlőlapok akciószerű sorolása idején Személyes grafikonokat is készített, leginkább vízszinteshez és függőlegeshez igazodó vonalas, szabálytalan rácsszerkezettel. Később a rácsokra plasztikus hegyes forma került, majd e központi motívum zárt színmezőkön jelent meg. Hegyekkel mentem Rómába című katalógusa ezen alkotások születését és első csoportját foglalja össze.