A Szellemek hídja a Nemzetek Megbékélésének Parkja koncepció része, mely a Soła folyó jobb partján, Auschwitzban, a régi német koncentrációs táborral szemben fog elhelyezkedni. 2005-ben a Megbékélés Parkja – Európa Kertjei Alapítvány pályázatot hirdetett meg egy olyan létesítményre, mely a tábor áldozataira való emlékezést kihangsúlyozva, a II. világháborúban részt vevő nemzetek megbékélésének szimbólumává válhatna. Kozakiewicz és alkotótársai (Ewa Kosiacka, Karolina Tunajek, Piotr Twardo) győztes projektje szimbolikájával a hely történetére utal, egyúttal séták, találkozások és elmélkedések számára alkalmas helyszín lehet. A Megbékélés Parkja ezért nem válik halott emlékművé – a mindennapok felé fordulva megtartja a múlt élő emlékezetét. A tábor és a park területét a Soła folyó fölött egy híd fogja összekötni a gyalogosok számára. A körülbelül 200 méter hosszú, fával borított konstrukció ugyanolyan széles, mint a tábor mellett elhúzódó Kamieniec utca, annak meghosszabbítása lesz. A híd 180 fokkal fordul el saját tengelye körül, alsó részében a nyitott folyosót egy alagút követi, melyen keresztül végigmehetnek a látogatók. Az alagút bejáratánál az emberek az elfordulás pontjánál eltűnnek, míg a kijáratnál újból láthatóvá válnak. Arnold van Gennep, az 1909-ből származó Les rites des passage című könyvében ismerteti a számos kultúrában megjelenő átmeneti rítusokat, melyek biztosítják a két különböző világ határai közötti biztonságos átjárást. Ilyen rítusok esetében gyakran találkozhatunk különféle fizikai akadályokkal, mint például kapuk és hidak. A Szellemek hídja hasonló funkciót látszik betölteni – lehetővé teszi a jelen és a történelmi trauma, az élet és a halál közötti biztonságos átmenetet. A hídon keresztül vezető út egyben a változás metaforájává válik.
(Jarosław Kozakiewicz a tavalyi Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén képviselte Lengyelországot „Transfer” című projektjével.)