A Munkácsy-díjas textilművész 1938-ban született, művészeti pályájához a legtöbb tapasztalatot 1957-1961 között Dániában szerezte meg.
Első önálló tárlatán bábukkal, marionettfigurákkal szerepelt, művészetének természetes, elválaszthatatlan részévé válik a játékosság és a gyermekkor iránt érzett vonzalom.
Huzatbabái mesefigurákat, népi hősfigurákat mintáznak, párnababái egyaránt köthetők keszthelyi barokk házak oromzatformáihoz, ugyanakkor sírformákhoz is. A “dobozba zárt” munkák forrását apácák aprólékos munkájával készített zárdamunkákban találjuk meg.
A tradicionális mesevilág hőseiből felépülő világ helyét egyre inkább eredendően rituális tárgyak foglalják el, de profán tartalommal. Művei a zárt, dobozba helyezett tárgyakkal más értelmezést is nyernek: a szabadon álló figurák, kiegészülve egyéb más tárgyakkal egyre zártabb, egyre precízebben alakítható és irányítható világ részeivé válnak. Zárdamunkái a tárgyakat egyszerre elkülönítve, védett környezetben (a doboz elszigetelt közegében) jelenítik meg, ugyanakkor, mint személyessé és profánná tett szentségeket, fel is mutatják a külvilág számára.
