Komáromi Judit így vélekedik a művészetéről: „Szeretem a falakat, de azt nem, ha élettelenül, üresen állnak, ha a terek megtöltetlenül, otthonos melegség hiányában tátonganak. Ilyet látva azonnal úrrá lesz rajtam a késztetetés, hogy ezen változtassak. Bárhol legyen is egy méretes mennyezettől a padlóig terjedő falfelület – otthonban, közösségi találkozóhelyen – kivánja a színeket és a formákat. A hiány betöltésére pedig egy jól megválasztott festmény-bútor páros igen hatásos lehet. A kettő szimbiózisban van, és így egymást kiegészítve és erősítve hatnak a környezetükre akár markáns karakterként, akár visszafogott háttérként. Épp ezért munkáimban e két tárgyat kompakt egésznek tekintem. A kép adja az alaphangulatot és azután a komód tervezésénél már belép az ember egy kötöttebb arányrendszer és a funkcionalitás világába, hiszen egy bútor esetében a szépsége mellett elsődleges szempont, hogy jól használható legyen.„
