A hatvanas-hetvenes évek Budapestjének ellenkulturális közegében működő Dohány utcai lakásszínház városi legendákból, írásokból, fényképekről ismert. Történetük a Kassák Művelődési Házban kezdődött 1970-ben. Két évvel később, a Halász Péter és Bálint István vezette társulat a performansz és a színház határvidékén, illetve a legalitás és illegalitás mezsgyéjén dolgozik tovább, már a Dohány utca 20. alatt, a IV. emelet 25-ben.
1976-ban az egész csapat emigrál, előbb Párizsba, majd New Yorkba. Itt a legendás Chelsea Hotel utcájában, a West 23rd Street-en, Squat Theatre néven a nyolcvanas évek közepéig működtek – és építettek föl egy igen izgalmas életművet. A Squat a világon több helyen is bemutatkozott, színházuk pedig kulturális találkozóhely lett, vetítések, koncertek terepe, ahol Nico-tól a Lounge Lizards-ig sokan felléptek. A társulatban Halászon és Bálinton kívül meghatározó volt Koós Anna, Buchmüller Éva, Breznyik Péter és Kollár Marianne, a színház „második generációjából”, azaz a Squat-ban felnőtt gyerekek közül pedig többen maradtak meg a művészet körül, például Bálint Eszter és Rebecca Major is.
A még Budapesten bemutatott, spontán, alkalomról alkalomra változó előadásokról ugyan készültek olykor filmfelvételek, mégis a fotografikus lenyomat lehet az egyetlen ami „képet ad” a Dohány utca egykori eseményeiről. Ugyanakkor a kezdeményezés alapjaival áll konfliktusban, amennyiben akaratlanul is színpadszerűvé teszi a képteret.
A kiállítás a színház 1972 és 1976 közötti időszakából emel ki epizódokat, figyelmét elsősorban a tér, valamint a szabadság és a szabadsághiány összefüggéseire irányítva. A diktatúrában, a kontroll alatt tartott köztérrel szemben a lakás nyújthatott egyfajta szabad lehetőséget az alkotásra, a nézőtér és a színpad viszonyának újragondolására alkalmas köztes teret. A „kint és bent” feszültsége, a kényszer szülte lehetőség nem jelent teljes szabadságot, de olykor nagyon hasonlónak mutatkozik.
Kiállítás-installáció: Katarina Sevic.
Nyitókép: A betlehemi gyerekgyilkos c. előadáson a Dohány utca 20-ban. Fotó: Donáth Péter