A Kempinski Galériában látható mostani kiállításon, melynek a ‘Színkiterjedési apropók‘ címet adta, legújabb mintegy húsz műalkotása látható, melyeket először itt mutat be a művész. Győri eddigi vaskos, faktúrális, elemi, ösztönös erőtől duzzadó képi stílusát mintegy felváltotta egy tisztán a színről, mint megfoghatatlan érzeti, filozófiai és költészeti létezőről szóló új képi világ. Ezek a festményei egy letisztultabb, nyugodtabb festői képet tükröznek, melyben felerősödnek az alkotó, eddig inkább rejtett költői, játékos énjének rétegei. A művész saját maga így magyarázza a ‘színkiterjedési apropó’ kifejezését: „A nagy formát mindenhol és a továbbiakban is színkiterjedési apropónak neveztem el. Ez annyit tesz, hogy a nagy színforma alakja képenként változik, ugyanakkor megkerülhetetlen origója a kompozíciónak. Ezek a nagy színkiterjedési apropók befolyásolják, folyamatos fúzióra késztetik az őket körbevevő, kisebb formákat. A nagy formák kiterjedése egyelőre mindig valamilyen puhaságot hordoz, de úgy, hogy természetesen a széleik nem mosódnak el. Ezt a puhaságérzetet fokozza, hogy minden forma igen kerekded, amőbaszerű, amely bennem a szín és a nő, mint anya, szerető, múzsa érzetét kelti föl, ellentétben régebbi, kemény alakú foltjaimmal.”