Ofra Zimbalista szobrászművésznő 1939-ben született Izraelben, Kiryat Onoban él, ott és Ashdodban dolgozik. Szobor installációinak alakjait – melyek szinte naturális emberi figurák – olyan öntési technikával készíti, amelyhez valódi embereket használ: családtagokat és barátokat.
A kiállításon az épület három szintjén 28 műegyüttes (szobor, installáció és dombormű) lesz látható, a pincében pedig a Lakodalom című 12 perces videó projekt, amely paraffinból készült menyasszony és vőlegény figurák metamorfózisát követi végig. A vakolatlan, félkész MűvészetMalom homlokzatát az ablakokban üldögélő, felfelé kapaszkodó, bentről kötélen kilendülő emberalakok népesítik be. A földszinti színpadon egykerekű biciklin, gólyalábon és labdán egyensúlyozó, esernyővel a föld felett lebegő alakokat látunk, a lépcső tetején egy zsonglőr áll labdák erdejében, az emeleten kamarakórus énekel, vele szemben a harmadik szinten egy nőalak lebegve egyensúlyoz az igazság mérlegével, jobbról kötélhágcsón fiatal lány lépdel felfelé. A Szoborszínház drámai csúcspontja a sötét terem, amelynek szűk alagútjában mezítelen alakok várnak sorsukra dermedten, a fal felé fordulva. Tőlük balra a három kabát döbbenetes szoborcsoportja, amely testek nélkül, viselőik eltűnt formáit őrizve lépdel tova nyomában egy lezárt bőrönddel.
Emberek: férfiak, nők és gyerekek, mint mi, az élet színpadán. Játszanak és játszanak velük, igyekeznek valahová, örülnek hogy, együtt vannak, vagy magányosan tekintenek az értelem határain túlra, s ruháikat ránk hagyva távoznak. Az előadás teljes.
