A mostani
kiállítás címe Képregény. Az
elnevezés jelzi egyfelől a művész e műfaj iránti vonzódását. Másfelől – saját
elmondása szerint – a jelen címadás arra utal, hogy a képregény szerkezete és
felépítése párhuzamba állítható a kiállításon látott művekkel. Vagyis adott egy
főszereplő, aki jelen van mindegyik képen, a néző pedig az ő útját követheti
végig különböző szituációkban és helyszíneken a kiállítótérben haladva. Ez a
főszereplő jelen esetben a repülőgép, melyhez Szotyoryt gyermekkori rajongás
fűzi.
A téma nem
először jelenik meg nála, csaknem olyan régóta foglalkoztatja ez a motívum,
mint az autók. Az első repülőket ábrázoló képeit 2001 augusztusában festette.
Ezután egy ideig mellőzte a témát, mivel semmiképp sem szerette volna, hogy az
aktuális világban zajló történésekre való reagálásnak tűnjön, hiszen ennek
elkerülése az egyik alapvonása festészetének. Most érkezett el az idő a téma
újbóli feldolgozására. A művészre jellemző elmosódott, tompán derengő, múltbéli
hangulatot árasztó, erővonalakkal átszőtt képein jelen esetben nem szobrok,
indián lányok, autók, antik épületek láthatók, hanem óriás méretű repülőgépek.
A félelmetesen
fölénk tornyosuló gépek és a művész közötti bensőséges kapcsolat első látásra
érzékelhető. A köztük lévő szoros kapcsolat hatására fellépő érzelmi töltet
kivetül annak tárgyára és megeleveníti azt. Ez érinti meg, járja át a nézőt is,
aki Szotyory képeit figyelve megérezheti a gép-lények antropomorf voltát. Saját
individuummal rendelkező lényekként bújnak meg a fák és bokrok között, mint
egyfajta rejtőzködő, meglapuló állatok, vagy fenséges óriási bálnákként szelik
át a tengernek tetsző végtelen égboltot. Szimbólumoknak is tekinthetjük őket, a
művész világhoz való viszonyulásának és azzal való érintkezésének tárgyai. Így
válnak a képek kalandossá, titokzatossá és ebben rejlik Szotyory stílusának a
lényege. A mindennapi tárgyak, egyszerű motívumok – autó, repülő – a klasszikus
tájak hatására a hétköznapi jelentés fölé emelkedve, kikerülnek a lineáris idő
dimenziójából és az idősíkok és áthatások által örökérvényűvé válnak. Ez első látásra
érződik a gótikus katedrális és a repülő találkozásánál a Katedrális című kép esetében, ahol a templom-kőóriás letűnt
évszázadokon és korokon át még ma is alázatot keltve a világ fölé magasodik,
hasonlóan a hatalmas méreteivel félelmet és ugyanakkor csodálatot ébresztő
gépóriáshoz.
A kiállításon
végighaladva a néző társává szegődhet a művésznek a városokon és képzeletbeli
tájakon át tett utazásnak, fénnyel átjárt puha felhők között repülve az álmok
és vágyak felé.