Érzékelhető-e bármiféle tendencia az erőszak kortárs képének alakulásában és ha igen, akkor mi jellemzi azt? Vajon lehetséges-e még képekkel leírni az emberi agressziót anélkül, hogy az banális és hatásvadász klisévé váljon? A bemutatott művek olyan, az erőszak képei által generált és mára szinte „természetes” életérzésként számon tartott tudatállapotokra reflektálnak mint a félelem, az üldözöttségtudat vagy a szorongás. Rávilágítanak arra, hogy globális médiakörnyezetben a terror képei minden egyéb medializált képnél erősebben formálják biztonságérzetünket, közérzetünket, sőt identitástudatunkat. A művek által képviselt kifinomult és összetett reprezentációs módszerek és művészeti megközelítések tükrözik a kortárs társadalmak egyre bonyolultabb és sebezhetőbb jellegét.
