A Tabu, azonos mindazzal, ami egy adott közösség számára kimondhatatlan, tiltott dolog, jelenség, esemény vagy történés. A tabu fogalmának körbejárását a benne rejlő ambivalencia lehetősége teremtette meg. Mennyire gondolják komolyan, vagy inkább mennyire hagyják figyelmen kívül az alkotók az adott társadalom keretein belül tabunak ítélt témákat? Valóban nem érzékelhető a határ? Közönyre vagy megértésre, netán megbotránkoztatásra számíthatunk?
A kArton Galériában látható bolgár-magyar-macedón-német csoportos kortárs kiállítás, a tabu fogalmának aktuális olvasatait mutatja be három kurátor Ksenija Cockova (MK), Lájer Vera (HU), Yanna Varbanova (BU) közös válogatásában. A tárlaton szereplő munkák a fogalom négyféle értelmezési rétegét ragadják meg:
1. a személyes és családi tabuk körét (Liné Moché, Csató József,
Csermák Zsuzsanna munkáin)
2. az érzékiséggel, intimitással és az öndefinícióval kapcsolatos
tabukat (Juliana Saiska, Lepa Georgievska, Viktorija Ivanovska, Ventsislav Zankov alkotásain)
3. a társadalmi és politikai tabuk csoportját (Barbara Karsch-Chaïeb, Velimir Zernovski, Lajti Virág művein)
4. és egy adott társadalom tabu-témáit kívülállóként feldolgozó,
idegenként megfigyelt tabuk körét (Art Face Agency, Sylvia Winkler és
Stephan Köperl, Radics Márk munkáin)
A XVIII. században élt felfedező, James Cook kapitány által Európába
származtatott polinéz fogalom, a ta-pu, napjaink szóhasználatában tabu-ként erősen kibővült értelemben, minden olyan jelenségre kimondható és rávetíthető, ami a tiltott, mélyen elhallgatott, nehezen napvilágra kerülő tartalmakra vonatkozik. Egy-egy tabuvá vált vagy tabunak ítélt fogalom sajátos tulajdonsága, hogy a tiltás okán hivatalosan, vagy a nyilvános beszéd és írás segítségével nehezen közelíthető meg.
A tabuk vizuális megjelenítésével azonban a művészet történetében már a
kezdetektől fogva találkozhatunk. Mind a természeti népek spirituális
gondolkodásában, vallásos rítusain, mind a Bibliában, vagy a Biblia által tiltott, az emberi kíváncsiság keltette jelenségek körében vizsgálódunk.
Jürgen Graupmann a Tabuk kislexikona[1] című kötetében 72 címszó alatt
foglalja össze mindazon tilalmakat, melyek a Biblia erkölcsi tanításain
alapulnak. Míg Sigmund Freud Totem és tabu[2] című írásában a törzsi
gyökerekig ás alá és a tömegpszichológia alapjaként határozza meg a tabut, addig a kortárs művészet szemszögéből Hanno Reuterberg kérdez rá a kortárs művészet érzéki határainak meglétére: Und das ist Kunst? /És ez a Művészet?[3]
A kiállítás címében szereplő Script jelöli a scriptorum, az írás, mint
leírás szükségességét és fontosságát. Ezért szerepel a művek mellett számos
esetben az alkotók saját interpretációja. A TabuScript, egybeolvadt
szóösszetételként utal a tabuk lehetséges körülírására is. A TabuScipt
egyúttal a cirill és latin betűs „írásmód” összetalálkozása is, mely sajátos módon jelenik meg egyfelől a macedón-bolgár, másfelől a német-magyar alkotók gondolkodásában, együttesen jelölve ki a tabu lehetséges aktuális határait.
———–
[1] Jürgen Graupmann: Tabuk kislexikona, Atheneum Kiadó, Budapest, 1999.
[2] Sigmund Freud: Totem és tabu,In.: Sigmund Freud: Tömegpszichológia.
Társadalomlélektani írások. (Cserépfalvi, 1995) 23–157. o. Fordította:
Szalai István
[3] Hanno Reuterberg: Und das ist Kunst?, Eine Qualitätsprüfung, Fischer
Taschenbuch Verlag, 2008.
Lájer Vera
A kiállítás áprilisban további két helyszínen kerül bemutatásra:
2010. április 1-15. között Szófia, Bulgária, The Fridge
2010. április 18-30. között Szkopje, Macedónia, CK Center