Tadao Ando (1941, Osaka) a XX-XXI. század fordulójának egyik
legjelentősebb és legismertebb japán építésze. Pályája nem szokványos módon
indult, századunk nagy építészeihez, Frank Lloyd Wrighthoz, Ludwig Mies van der
Rohe-hoz és Le Corbusierhez hasonlóan nem végzett építészeti iskolát.
Gyermekkorát asztalos műhely közelében töltötte, ahol megismerkedett a fával,
és általában az építőanyagok logikájával. Rövid bokszolói időszak után kezdte
meg építészi önképzését, beutazva Európát, az Egyesült Államokat és Afrikát.
Végül 1969-ben Osakában megnyitotta Tadao Ando Építész és Társai nevű irodáját.
A nagy áttörés néhány évvel később, 1976-ban következett be, amikor az Azuma-ház
egyszeriben világhírűvé tette. Műveit eleinte főképp az osakai Kanszai régióban
alkotta, amelyhez erősen kötődik, ám pályája során ő sem tudta elkerülni a
nemzetközi sztár-építész státusának áldásait és átkát.
Tadao Ando építészettörténeti jelentősége a japán építészeti
hagyományok és gondolkodás modern újraértelmezésében, a nyugati tradícióval
való szintézisében rejlik. Tervezési módszere sajátságos: a hosszabb meditáció
időszakát a japán művészetre jellemző gyors megvalósulás – pillanat művészete –
követi. Ez kisebb és egyszerűbb épületek esetében kiváló eredményekhez vezet, s
legjobb alkotásait is ezek között találjuk. Kiállításunk Ando korai műveire
helyezi a hangsúlyt, amikor még a hely szelleméből indult ki, de bemutatunk egy
késői épületet is, amelyben posztmodern módra egymásra épül Palladio szelleme
és a jellegzetes andói geometrikus formavilág – zárt ellipszis és hosszan a
természetbe nyúló tengelyek, elforgatások – valamint kedvelt, apró lyukacskák
tagolta, világos betonfelülete.
Klein Rudolf (1955, Szabadka), építészettörténész, az MTA
doktora, egyetemi tanár (Szent István Egyetem, Újvidéki Egyetem, korábban The
Hebrew University, Kyotó-i Műegyetem, Bezalel Academy of Arts and Design),
fotográfus. A XX. századi építészetet és a kultúrák kölcsönhatását kutatja a
legújabb kor építészetében: orientalizmus, japán hatás, stb. További témái az
építészet és filozófia, az építészet és vallási/nemzeti önazonosság a 19. és
20. században. Könyvei: Tadao Ando – Architect Between East and West / Az építész
Kelet és Nyugat között, Pont, Budapest, 1996.; Zvi Hecker – Oltre il
riconoscibile, Testo & Immagine, Torino, 2002 ; A lakógéptől az érző
építészetig – XX. századi elméletek, Forum, Novi Sad, 1988.; Peter Eisenman – A
dekonstruktivizmustól a foldingig [társszerző: György Kunszt], Akademiai Kiadó,
Budapest, 1999.; Kortárs magyar építészeti kalauz (társszerzők Lampel Éva
és Lampel Miklós), Budapest, Vertigo,
Budapest, 2001.; Jože Plečnik, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992; L’art juif
[társszerzők: G. S. Rajna, Z. A. Maisels, R. Reich. D. Jarassé] – Paris :
Citadelles & Mazenod, 1995. angolul: Jewish Art, Abrams, New York, 1997.,
németül: Die Jüdische Kunst, Freiburg, Basel, Wien: Herder, 1997.; Sudelovanje
korisnika u oblikovanju stana, Gradevinski fakultet, Subotica, 1987; A Dohány
utcai zsinagóga, angolul: The Great Synagogue of Budapest, mindkettő Terc,
Budapest, 2008.
http://klein.rudolf.ymmf.hu/indexhu.html /// kleinrud@gmail.com