Számtalanszor jártunk kint a szabad természetben, s figyelmesen, vagy kevésbé figyelmesen, fákat és vizeket, mezőségeket és gabonaföldeket, dombokat és házakat veszünk észre, a fény és felhőzet ezerféle változatával együtt.
De attól, hogy mindezekre egyenként felfigyeljünk, sőt, ezt vagy azt esetleg együtt látjuk meg, még nem tudatosodik bennünk, hogy – tájat – látunk. Tudatunknak valamilyen új egészre, egységre kell szert tennie, amely fölötte áll eleminek, nem kötődik sajátos jelentésükhöz, s nem mechanikus összességük.
– Georg Simmel a múlt század elején-tehát az impresszionizmus elfogadásának idején a fauve-ok és az expresszionisták, no meg a kubista irányzat térhódításának napjaiban írta ezeket a sorokat a tájról, a táj filozófiájáról.
Figyelmeztetésnek szánta a széttöredezettséget sugalló, vagy épp a naturalizmusba hajló tájképfestők számára? Aligha. Simmel általánosabb képekben gondolkozott, Őt az egység és a rész, ha úgy tetszik a Gestallt-érdekelte . De hát az alak estünkben a táj (alakja) vajon manapság miféle alakváltáson megy keresztül? Mitől vált elitmotívvá a mai festészet fiatal képviselői számára?
Talán a szín öröme, a festés élvezete, a látvány okozta eufória ami az itt kiállító fiatal művészt is a valóság harapása irányába mozdítja.
– Kovács Lehel realisztikus tájai, erős rálátások, felülnézetek közé szorított valóságszegmensek. Kovács inkább híve a még el nem kötelezett , de már az impresszionizmus felé kacsintó Corot, Millet-et, Courbet-t idéző festészetnek. A Nagybánya első korszakára visszautaló élesdi, sümegi, kolozsvári tájképei nyomán egy rég nem látott festészeti módi hívódik elő az emlékezet sötétkamrájának mélyéről.
Tanulságul és tanulságtételül.
Kovács Lehel nyilvánvalóan nem a cézannei festészet útján halad, mostani munkáin egész bizonyossággal az impresszionizmus előtti festői világ hatása érződik. Mégis, befejezéseképpen had idézzem ide Cézanne egy fontos gondolatát, melyet nem csak az őt követni kívánók fogadhatnak meg: -Van egy szín-logika is – mondja Cézanne- a festő csak ennek engedelmeskedjen, és soha nem az agy logikájának. Ha elhagyja, elveszett. Mindig a szem logikájának. Ha pontosan érez, pontosan fog gondolkodni. A festészet mindenek előtt látás. A mi művészetünk matériája ott, abban van, amit a szemünk gondol.
