Takács Klára munkái az absztrakt expresszionizmus eszközeit alkalmazó lendületes vonásokkal festett, máshol karcolt felületekkel játszó alkotások. Nonfiguratív képeiben a rendkívül virtuóz módon felvitt, nagyméretű vagy akár egészen apró gesztus – érzelmi töltésű ecsetvonás – egyetlen mozdulattal valóságra utaló folttá, természeti motívummá alakul. Festékporral megszórt különleges festékcsíkjai a nonfiguratív képnek is realisztikus ízt kölcsönző, érzékien plasztikus felületekké válnak, s a nézőt a festészeti anyag, a faktúra élvezetével ajándékozzák meg. Az elvont, csendes, súlyosabb tartalmú részek aprólékosan fogalmazott, sokszor egészen kicsi, de annál élettelibb növényi és állati motívumok földközeli ábrázolásának vad, dinamikus, néhol meseszerű és egyben dekoratív elemeivel társulnak.
Gábor István tanulmányaiból adódóan máig is monumentális méretekben gondolkozik. Nagyméretű festményein a szenvedélyes gesztusfestészet erős kontrasztokra épülő megoldásai párosulnak fatáblára applikált vagy roncsolt – égetett, csiszolt, vésett, nyomott – felületekkel, és bizáncias finomságú áttört mintákkal. Nonfiguratív komponálásmódja fotórealista stílusú, szórópisztollyal fújt részletekkel, és „talált tárgyak” sablonként való alkalmazásával vegyül. Új munkáinak gyakori motívumai – rácsok, láncok, hálók – egyszerre szólnak a monoton minta rendületlen fegyelmének szépségéről és a gúzsba kötöttség gyötrődéséről. Az indulatos, expresszív gesztusok mögött megindító, mély empátiából és szociális érzékenységből táplálkozó témaválasztás látható.
Takács Klára és Gábor István – sok művésztársukhoz hasonlóan – éveken keresztül volt kénytelen pályájától idegen kenyérkeresetet vállalni a rendszerváltás után, az állami mecenatúra megszűnése és a műkereskedelem hiánya miatt támogatók és gyűjtőkör nélkül maradt kortárs képzőművészeti űr idején. Noha Takács Klára huszonéves képzőművészként sorra nyerte a képzőművészeti díjakat, és Gábor István fiatalkori nonfiguratív munkáit külföldön több ízben is bemutatták, a kortárs képzőművészet helyzetének megváltozása különösen komoly egzisztenciális problémákat jelentett egy művészházaspár életében. Kortársaik ennek ellenére maguk közt máig a legtehetségesebbek közé sorolják őket, Gábor István kisképzőbeli tanítványai pedig legendás művészetpedagógiai munkáját emlegetik fel rendre.
Az Óbudai Kulturális Központ február 14-én nyíló kiállítása – az ünnep amerikai tartalmai helyett inkább annak Szent Bálintra mint a házasok védőszentjére vonatkozó értékeire helyezve a hangsúlyt – tiszteletét fejezi ki az idén 70 éves Gábor István, és születése óta Óbudán és Békásmegyeren élő felesége, Takács Klára előtt. Az utóbbi években Gábor István egy mély lelki átalakuláson ment keresztül, és talán a hittel való találkozása is közrejátszhatott abban, hogy sok év után újra értelmet talált az alkotásban. Ecsetje ismét termékennyé vált. Az Óbudai Kulturális Központ jelen kiállítása ennek az új, gyümölcsöző időszaknak gazdag anyagából és az ezekhez illeszkedő régi alkotások közül válogat.
A kiállítás kurátora: Garami Gréta
Megnyitó: 2014. február 14. péntek 18.00 óra
A kiállítás az Óbudai Kulturális Központban (1032 Budapest, San Marco utca 81.) február
28-ig, hétköznapokon 9.00-16.00 óra között ingyenesen látogatható.
Keretprogram: Vetített előadás és beszélgetés a művészekkel. 2014. február 27. csütörtök 17.30
