A kiállítás pénteken 16 órakor nyílik.
Barabás Márton évtizedek óta gyűjti a kidobott, leselejtezett zongorákat. Talált már hangszert lomtalanításkor, erdőszélén behavazva, vagy kisegítő iskola pincéjében a falnak penészedve. Kapott felújíthatatlan zongorát és zongoraalkatrészt szakemberektől, hangszerészektől, muzsikusoktól.
Barabás új összefüggéseket tár fel az instrumentum újrahasznosításakor. A hangszer belső mechanikái, a filckalapácsok spirális formában, vagy csillag alakban rendeződnek síkplasztikává. Ezek a síkformák a kortárs zene repetitív vonulatával mutatnak rokonságot.
A zongorakészítés és a házi muzsikálás a 19. század második felében és a 20. század elején élte virágkorát. A késő klasszicizmus és eklektika idején épült városok, üdülőhelyek tárgyi világához hozzátartozott a zongora.
A kiállításon kottatartó gyűjtemény és rézbetétes hangszerész címkék (kevéssé ihletett, szakszóval „zongorakarnisok”) is bemutatásra kerülnek. A kottatartók facsipkéi közeli rokonai a régi füredi villaépületeken látható homlokzati díszeknek. Sokszor ugyanabból az ornamentika gyűjteményből, iparos mintakönyvekből szerkesztették őket. Hasonló időutazást tehetünk, ha régi kottaképeket, kottafüzeteket lapozgatunk. A zongorakarnisok betűkultúrája, a büszkén vállalt címek és díjak rézbetétes ábrái egy letűnt világot idéznek.