„Festői pályafutásom alatt kialakulni látszik képeim alaptémája: embereket ábrázolok, és embertípusokat próbálok különböző élethelyzetekben megfesteni” – így jellemzi röviden művészetét Duliskovich Bazil. A fiatal festő 1991-ben érkezett Kárpátaljáról Budapestre, ahol festődiplomát szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Bár a 80-as, 90-es években Magyarországon a figurális festészet megújulása figyelhető meg, mégis úgy tűnik, nem ez a tendencia, ami ösztönzőleg hat rá, sokkal inkább egy eleve magával hozott, más kulturális környezetben magába szívott látásmód inspirálja, melyben többek között az ortodox ikonművészet is áttételesen megjelenik. Képein az ember és környezete, az őt körülvevő tárgyak jelennek meg, mégsem hagyományos portrék vagy életképek ezek, hanem álomszerű, finoman áttűnő látomások bontakoznak ki perfekt rajztudással és lágy festőiséggel kezelt felületein – időtlen, szinte transzcendens állapotot, élményt keltve szemlélőiben.
