Az individuális művész a saját műfaji kereteit csak korlátoltan képes lebontani belülről, a legtöbbször öntudatlanul is fenntartja ennek keretrendszerét.
Kísérleti kiállításunk mégis két dimenzió mentén térképezi fel a kiállító művészek alkalmazott műfajainak határvonalait. Egyrészt vizsgálja a képzőművészet, a formatervezés és a belsőépítészet limitációit, illetve azok intézményesített szokásrendszerek által elkülönülő megvalósulási formáit.
Másrészt interakciót kíván létrehozni a művészet ezen formái és a szakralitás között, így hozva mozgásba a művész, a befogadó illetve egyéb kategorizált életformák és az autentikus létezés spirituális teljessége közti – feltehetően erodálódott – kapcsolatot.
A hiperindividualizált és a létezést életmódra cserélő csúcstechnologikus társadalmi struktúra nem képes már napjainkban új dinamikus utat és irányt mutatni, nem képes meghaladnia hagyományorientált illetve az elmaterializálódott álközösségi spiritualitások közti mesterségesen fenntartott kettősséget.
A definiálható világvallásokon túli hit és létezés lehetőségét kutatja, a megújuló, örök szakralitásra való lehetőséget keresi a Techniques to the Unknown.
A kiállítás igyekszik kérdéseket feltenni az ideológiákon túlmutató személyes szakralitás megélésével kapcsolatban. A művészek kortalan és kortárs technikákat egyaránt használva (festékszóró, tus, gyöngyfűzés, fémművesség, subázás stb.) ipari, iparművészeti, képzőművészeti, formai és funkcionális limitációk együttes reprezentációjával törnek utat a transzcendentális felé. A fenti gyakorlatok által létrejövő metaszakrális kiállítótér végső horizontja így az ismeretlen, ez a Techniques to the Unknown.
Kiállító művészek: Antalka Zsófia, Horváth Orsolya, Lakatos Gelléri Barnabás
