Varga Ferencről
A most negyven éves Varga Ferenc természettudományos diplomájának megszerzése után, viszonylag későn felvételizett a Képzőművészeti Egyetemre, ahol Bencsik István osztályában tanult szobrászatot. A mesteri diploma megszerzése után (pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem) öt évet képezte magát Japánban a Kiotói Városi Művészeti Egyetemen, ahol 2005-ben szerzett doktori címet. Doktori disszertációja, amely „Szoborfaragásról a technokultúra és a tömegmédia korában” címet viseli, 2006-ban magyar nyelven is megjelent.
Varga Ferenc munkái mindig annak a gondolkodási folyamatnak, belső monológnak a tükrei, amely során a művész a szobrászathoz, a szoborfaragáshoz, az anyag mindent meghatározó erejéhez, a szellemi tartalom, a koncepció uralmához, illetve e kettő labilis egyensúlyához fűződő saját viszonyát kísérli meg tisztázni. Tulajdonképpen arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tudat, a gondolat, vagy a kéz és a szem munkája, az anyaggal folytatott kommunikáció tesz valakit szobrásszá!?
A koncepció szerepe kerül előtérbe, amikor a kiotói egyetem parkolójából felvett kaviccsal a zsebében elgyalogol Japán egyik partjáról a másikra, illetve a tökélyre vitt technikai tudást demonstrálja a Sikertelen kísérlet a szoborfaragásra hívó késztetés megtagadására címet viselő műve, amely nem más, mint a művész tökéletesen élethű, teljes alakos, életnagyságú önarcképe, amelyet a művész a megfaragás után darabokra zúzott.
Varga Ferenc függetlenül dolgozik, nem tartozik képzőművészeti galériához és későn indult művészi pályája, illetve hosszú külföldi tartózkodása miatt egyedi művészete most kezd ismertté válni a szakma számára. Az elmúlt évben számos kiállításon szerepelt, többek között a Dunaújvárosi Művészeti Intézetben volt egyéni kiállítása.
A Tekintet-tekercs című kiállításról
A szombathelyi Irokéz Galériában Varga Ferenc minden rendelkezésre álló munkája kiállításra kerül, többek között az alábbiak is:
– Kő kontaktlencse (2000), amely nem más, mint egy pár folyóparti kavicsból csiszolt kontaktlencse, amelyet a művész valóban ki is próbált, így hozva létre a lehetséges legközvetlenebb kapcsolatot művész és az általa használt anyag között.
– Százezer falevél (2001), amely egy tizenhárom méter magas páfrányfenyőről készült valós méretű tollrajz. A művész egyenként lerajzolt minden egyes falevelet, több mint egy év alatt hozva létre a 13 x 10 méteres teljes képet.
– a fent említett Sikertelen kísérlet a szoborfaragásra hívó késztetés megtagadására.
