A kilencvenes években „kipukkadt” buborékgazdaság, amely Japánt a világ egyik vezető erejévé emelte, sok értelmiségiben a hanyatlás érzetét keltette. A sztereotípiák: a japánok munkamániája, küzdőképessége, az oktatás szélsőséges rendszere és a társadalmi, életfogytiglan tartó betagozódás mára szertefoszlani látszanak, és a művészek új generációja kénytelen szembenézni Kína egyre erősebbé váló művészeti jelenlétével is, valamint a tradicionális japán esztétikai értékek pillanatnyi háttérbe szorulásával. A most látható művészek egy nagyon egyedi gondolkodásmód képviselői, amelyet „mikropop képzelet”-nek nevezett el Midori Matsui, a kiállítás kurátora. Finom és visszafogott műveik az információ és tudás különböző fragmentumait újrarendezve idejétmúlt, már közhelyes dolgokat ruháznak fel új jelentéssel és javasolják újfajta felhasználásukat.
