Mengyán András – „Több nézőpontú forrástöredékei” a kozmosz egész területére transzponált geometriai struktúrák kristályszerkezeteinek képi világához közelítenek, a színek, a formák és arányok vizuális viszonylatait teremtve meg.
Kiindulása, a térben szerveződő geometria és kombinatorika, kiemelten a geometria és a matematika alapelemeinek végtelen szín- és formalehetőségei fogalmi és esztétikai vonatkozásainak kutatása. Sőt, a különböző térrendszerek olyan megkomponálására törekszik, ami nemcsak leképezi, hanem újjáteremti az anyag lényegi felépítéséből eredő strukturális formákat. Mielőtt vizsgálatunkba kezdenénk, meg kell fogalmaznunk, hogy a geometrikus képződmények a folyamatokkal szemben olyan állapotszerűségek, amelyeknek sajátosan meghatározott alakjuk, határuk van; láthatatlanul is „kiemelkednek” a természeti világ folyamataiból. A módszer analitikus, ami azon túl, hogy több rétegű, átnyúlik a képzőművészet határterületén a fizika és filozófia diszciplínák irányába, annak ellenére, hogy az alkotó vizuális szellemterében a művek valaminő természetes zártsággal és bizonyos állandósággal bírnak. Másképpen fogalmazva a diszkréció vázszerkezeteinek létezésformájaként jelennek meg. A geometrikus képződmények úgy kapcsolódnak a kölcsönhatások tér-modulációkhoz, hogy megmaradnak lényegesebbnek, „többnek” is az efemer jelenségekkel (képződményekkel) szemben. A létrehozott képi kölcsönhatások olyan geometrikus hasábok, konfigurációk, egyidejű együttlétezését feltételezik, amelyek nemcsak szűk térbeli határok között léteznek, hanem a nézőpont változtatásával, más-más képi képzeletbeli kereteket teremtenek. A képtérben „mögöttük és előttük” van a síkba szervezett formavariációk végtelen gazdagsága. Ennek érzékeltetése a színtartományok „neon frekvenciáit” alkalmazza: a fény természete szerint. Az ekképp létrehozott két-, három- és négydimenziós térviszonyok dinamikus szerkezetet alkotnak. …