2012-es Fotóhónap rendezvényeként a Nessim Galéria két fiatal fotográfus, Péter Ildikó és Robitz Anikó legújabb munkáinak bemutatását tűzte ki célul.
Alkotói munkájuk során mindketten az épített környezetből indulnak ki, de megközelítésük gyökeresen különbözik. Robitz Anikó képein a képi struktúrában feloldódik az eredeti tárgy, míg Péter Ildikó fotósorozata – amely a RIBA ösztöndíjas időszaka alatt készült – elsősorban a terek és épületek funkcióváltásának dokumentálására koncentrál.
Robitz Anikó munkái építészeti részletekből kiindulva épülnek fel. Számára nem az építészeti funkció a fontos, hanem az építészei látvány részletéből kibontható képi szerkezet. Amint kiemel egy ilyen részletet, elszakad az épülettől és már csak kétdimenzós felületen válik képi elemmé. Kortárs, illetve modern épületeken funkcionális, vagy egyszerűen csak optikai okokból megjelenő vonalai, egyeneseiből áll össze az a világ, amit megalkot.
Szigorúan szerkesztett, feketére és fehérre redukált világ ez, melyben a hangsúlyok a belső egyensúlyban és dinamikában jelennek meg. Ha áttekintünk eddigi munkáin pontosan lehet látni, hogy az elmúlt évek alatt a szemlélete egyre radikálisabbá vált, egyre egyszerűbb eszközökkel fogalmazza meg a képeit és ebből a szempontból ez a defo-laborban bemutatásra kerülő anyag egy fontos állomás.
„A képeken megjelenő nagyvárosi tér, az egyszerre zsúfolt és dinamikus modern metropolisz elemeiben jelenik meg. A zajos város mindig nyugodt, letisztult részleteket látunk. Egészében zavaros, de részleteiben szinte matematikai pontossággal szerkesztett, szabályos és átlátható világ ez, a városi struktúra emberi közreműködés által létrejövő kicsinyített másai, egyben absztrakt kompozíciók. Kilépés a hétköznapi térből és időből. Ezek az építészeti terek és tömegek eltávolodnak az épületfotó klasszikus hagyományától, s bár a városi tér jellemző elemeiből „építkeznek”, inkább a konstruktivista műalkotások képi világát idézik.” Somosi Rita : A megtalált konstruktív világ, Fotóművészet, 2011.
Péter Ildikó projektje / Észak-Anglia, az ipari forradalom útja /, amit a Royal Institute of British Architects (RIBA) ösztöndíj tett lehetővé, elsősorban az épített környezet megváltozásáról, annak emlékéről szól. A projekt során azoknak az ipari városoknak a jelenlegi építészeti arculatát dokumentálta, melyek az ipari forradalom alatt hatalmas jelentőségre tettek szert, de az ’50-es évektől kezdve, az ipar elköltözésével, az épített környezet jelleg is megváltozott.
Megszűnt az ipari forradalom egyik alapját képező, és a régiót meghatározó textilipar, az az iparág, ami a mai társadalmunk létrejöttét megalapozó fejlődések, technikai találmányok, a gazdag iparosok és elnyomott munkások társadalmának volt az alapja. Ezzel párhuzamosan megjelent a munkanélküliség, a szegénység és az immigráció. Megszűntek, illetve létükben veszélyeztetettek az ezeket a városokat kiszolgáló tengerparti üdülőhelyek is, ahol valamikor a helyi lakosok nagy tömegei pihenhettek meg.
Ipari munkásoknak szánt lakótelepek, hidakkal átszőtt, de hajót már nem ringató csatornák és folyók, elhagyott raktárak, mozdulatlan daruk, már ismeretlen funkciójú medencék, rekultiválandó területek jelennek meg ezeken a képeken. Egyfajta bizonytalanság lengi be ezeket a képeket. Mintha maguk az épületek sem lennének biztosak abban, hogy mi végre is állnak itt a XXI. század elején. Elárvultak, pedig mindaz, ami ma körülvesz minket nélkülük nem létezhetne. Egy sajátos határhelyzetben vannak. Még használhatók esetleges célokra, de már nehéz nem tudomásul venni, hogy szükség már nincs rájuk.
Péter Ildikó eddigi sorozatai is az épített környezet változásáról, a pusztulásról és az új megjelenéséről szóltak. Ez a sorozat egyszerre szól a feleslegessé válásról és a változás lehetőségéről, szükségességéről.