A kiállítás bemutatja a bor szakrális összefüggéseit, amely a szentmise áldozatfelmutatásának mozzanatában van jelen, és az utolsó vacsora Jézus által kijelentett mondatára alapul: „Ez az én vérem.”
A szőlő és a bor a vallásos ember mindennapjainak is fontos tényezője volt, ezt bizonyítja a kalendáriumok különböző időszakához kapcsolódó védőszentek jelenléte is, akik a szőlőműveléshez és borászathoz kapcsolódó munkálatoknak megfelelően az időjárás viszontagságainak kitett termés megvédésére voltak hivatottak.
A bort a gyógyászatban is sokoldalúan alkalmazták, már Hippokratész, az ókor elismert orvosa így jellemezte: a bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű, az ételek között a legkellemesebb. A 20. század közepéig a bor a gyógyszertárak egyik alapvető kelléke volt.
A gasztronómiában napjainkban is mint alapvető élelmiszer szerepel a bor, ami jellemző volt a múltban is, ezt bizonyítják a 17-19. századi szakácskönyvek boros receptjei.
Test és lélek gyógyszere – a bor
Kiállítás nyitása: 16 órakor
Az utóbbi években egyre népszerűbb téma a bor, egyre több vidék alapozza megélhetését a szőlőtermesztésre és a borfogyasztással összefüggő turizmusra. Ezzel összefüggésben számos, borászatról, borvidékekről szóló könyv, tanulmány jelenik meg.