„Mindig csak a szavak, és megint csak a szavak, eltanácskozzátok az egész életet. Mikor van itt a tettek ideje, ha nem ilyenkor?!” – Kassák Lajos: Angyalföld. Budapest, Magyar Helikon, 1958.
A Kassák Múzeum és a Közélet Iskolája részvételi alapú kiállítása a huszadik század elejétől az 1989-es rendszerváltásig terjedő időszak lakhatásért folytatott küzdelmeit tekinti át, bemutatva az érintettek közös cselekvési stratégiáit, a megélhetésért folytatott praktikáikat, megoldási kísérleteiket és önszerveződésüket.
Magnyitó: jan. 25, szerda, 18.00.
A kiállítást Bass László szociológus, a Szociopoly társasjáték alkotója nyitja meg, és bemutatkozik a Közélet Iskolája kutatócsoport.
Részletek a megnyitó Facebook-eseményében >>>
A Közélet Iskolája a kirekesztésben élő emberek aktív társadalmi részvételét támogatja. 2015-ben kutatást indítottak hajléktalanságban és lakhatási szegénységben élők részvételével. Azt vizsgálták, kik és milyen módon szerveződtek Budapesten azért, hogy a társadalom széles rétegei a kor elvárásainak megfelelő, emberhez méltó körülmények között élhessenek. Ráirányították a figyelmet napjaink azonos célú törekvéseire és az aktuális lakhatási problémákra. A kutatás eredményeit egyutazó kiállítás és számos műhelybeszélgetés keretében tárták a nyilvánosság elé szociális és közösségi intézményekben és köztereken, hogy elérjék azokat, akiknek ma is hasonló nehézségekkel kell szembenézniük.
A Kassák Múzeum munkatársai és a Közélet Iskolája kutatói 2016 januárja óta közel egy éven át intenzív közös munkát folytattak, hogy bemutassák a tömeges lakhatási problémák megoldására törekvő közösségi és önszerveződő kezdeményezéseket. A kiállítás kuriózum abban a tekintetben, hogy nem múzeumi szakemberek válogatását láthatjuk, hanem a hajléktalanságot megtapasztalt kutatóinkkal közös munka során kristályosodott ki a kiállítás koncepciója és a dokumentumok bemutatási módja. A célunk tehát az volt, hogy a társadalom peremén élők szemszögéből láttassuk a szegénységet, kiemelve a megélhetésértfolytatott praktikákat, a közös cselekvés és az önszerveződés történeti példáit.
A városi szegény családok, a munkanélküliek, alkalmi munkások életmódjáról, mindennapjairól kevés dokumentum és fénykép állt rendelkezésünkre. A médiaképeken pedig a szegénységben élők könnyen a borzongás, a sajnálat vagy az egzotikum tárgyai lettek. A társadalom alsó rétegeiben keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy fényképeken vagy naplókban örökítsék meg az általuk megélt eseményeket.
Ennek példái többek között Gönci Sándor 1932-ben készült felvételei, melyek egy Pesterzsébet határában élő bódélakó család életét mutatják meg.
Az 1956-os tömeges lakásfoglalásokat Tóth Eszter Zsófia történész közreműködésével készült hangjáték dolgozza fel, melyet a kiállítást létrehozó csoport tagjai adnak elő.
A rendszerváltás optimizmusát idézi fel a Nagy Bandó András által megőrzött notesz, ami az 1989-1990-es tél hajléktalan tüntetésein résztvevők portréit rejti.
A személyes történeteket és az érintettek által létrehozott anyagokat olyan, a szociális problémák iránt érzékeny fotográfusok és értelmiségiek képei egészítik ki, mint Escher Károly, Müllner János, Benkő Imre, Csoszó Gabriella és Erdei Krisztina.
