Király legújabb kiállítási anyagával a 2010-11-ben megújult tematikus festészeti programjának megfelelően a magyar vidéki emberre figyel, és emlékezik. Emlékezik, és felidézi a közép-európai ember kollektív tudatában élő, rendszerváltás előtti képeket. A hiányosan feldolgozott keserédes örömök és fájdalmak gyűrt vagy megfakult fekete-fehér fotókon manifesztálódtak, amelyek most Király András koncepcióján átszűrődve, vizuális átalakítás után festménnyé vagy szoborrá válnak. A Mezőtúron született és nevelkedett művésszel mezőgazdasági középiskolai tanár édesapja ismertette meg a háztáji gazdálkodás sava-borsát. Andriska vetett, kapált, járatott, kukoricát címerezett vagy épp édesapja mellett traktorral kultivátorozott. Az egyetemesnek vélt gondolat, kép vagy a kimondott szó mindannyiunknak mást és mást jelent. Király számára az édesapjára emlékezést. Ugyanakkor a tőle megszokott módon ironizál és párhuzamot állít napjaink politikája által támogatott családi gazdaságok és egy terhelt korszak mezőgazdasági ideái között. Szándéka szerint megidézi a korszak politikai reprezentációra is használt „szocialista realizmusát”. A középgenerációhoz tartozó festő kiállításán festmények, rajzok, objektek szerepelnek. A vidéki kultúrház színpadán láthatatlan citerán játszó egyenruhás gyerekek „Légciterásokként” vonulnak be a galéria terébe. Ezzel az irónikus gesztussal Király rámutat a rendszer vidékről alkotott, ellenőrzés alatt tartott kulturális lehetőségeire. A „Boris” oldalán meztelenül futó „Árvácska” figurája Európa címmel új kontextust kap, és így az antik művészetet is idéző festmény asszociációk sorát beindító kortárs művé válik. Az ilyen párhuzamok megléte fontos a művész számára ugyanúgy, mint az erőteljes festőiség. Korábbi, lazúrosan vékony réteggel festett, lényegében „monokróm” képei 2011-re színben gazdagodtak és a finoman modellált, oszlatott ecsetkezeléssel felépített faktúra megvastagodott. Azt is mondhatjuk, hogy érett művészként újraértelmezte és némileg visszatért a kétezres évek elején regnáló „technorealista” csoport kiállításain bemutatott Király András-féle felületkezeléshez. Király András az 1990-es évek második felében kezdte művészeti pályáját. 1997-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja. 1998-tól a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Munkásságát 2000-ben Herczeg Klára díjjal, 2001- ben STRABAG nagydíjjal, 2007-ben Derkovits ösztöndíjjal ismerték el. 2011-ben elnyerte az Esterházy Díjat. Festményei a humor és az irónia eszközét használva képviselnek egy markáns álláspontot a napjaink magyar társadalmi helyzetről és a nemzetközi festészetről. Jelenlegi alkotói szakaszában politikai kérdéseket feszeget, azon belül is a vidék és a mezőgazdasági témák állnak érdeklődésének középpontjában.
