A kiállítás címe nem pusztán a képek monumentális méretére utal, hanem a vizsgálat tárgyára is, amit a festő különböző intellektuális nézőpontokból, ám azonos módon vizsgál a vásznon. A képeken a központi figura minden esetben egy részlet nélküli fekete háttérből emelkedik ki.
Bodoni erős szimbolikus jelentéssel felruházott tárgyakat választott festményeihez, melyeket nem hagyományos stílusban jelenít meg a vásznon. A vászon hatalmas mérete lehetőséget ad a művésznek arra, hogy felnagyítsa a kép tárgyát, ezzel határozottan megváltoztatva a néző érzékelési síkját.
Az egyetlen központi tárgy, legyen az virág, arc, szív, koponya, vagy ezek egy halmaza, olyan mesteri ecsetkezeléssel kerül fel a vászonra, mely hihetetlen energiát és érzelmi töltetet kölcsönöz nekik. A Szerelem triptichon például egy 2,5 méter magas szívet ábrázol, melyet két oldalról az agy egy-egy féltekéje keretez (vagy tesz zárójelbe). Ebben az esetben a mű címe gyakorlatilag a kép szó szerinti magyarázataként értelmezhető, de ha ettől az értelmezési kerettől el is tekintünk, a világító, zsíros szív olyan érzelmeket kelt, olyan történetet mesél, ami mindenkit megérint.
A négy részes „Angels Are Gone” sorozat első eleme szintén szíveket ábrázol, egy egész halomnyi rubint és gránát színben tündöklő szívet, melyek mintha csak összeömlesztett ékkövek lennének. Egyértelmű ugyan, hogy szíveket látunk, a közelebbi szemlélődés során azonban már sokkal absztraktabbá válnak, a mű egyfajta pulzáló magenta ragyogást bocsát ki.
A „The Big Picture” sorozat dramatikus elmozdulást mutat Bodoni korábbi munkáihoz képest. Ezek a művek kontrolláltabbak, kevésbé intuitívak, a festő célja egészen világos. Bodoni elmúlt 10 évben készített munkái mintegy személyes naplóként is funkcionálnak, mely belső érzelmi életéről árulkodnak. Emellett hazájának poszt-kommunista társadalmára is reflektál. Gyakran használja a tárgyiasítás eszközét a kommunizmus demoralizáló hatásának felmutatására, mely megfosztotta az embereket személyes identitásuktól és belső értékük tudatától.
Bodoni a „The Big Picture” sorozatban is használja a tárgyiasítás és eltávolítás eszközeit. Míg korábbi önarcképei gyakran mutatták lepellel eltakarva, vagy hullaszerűen, a „The Big Picture” sorozatában mindez direktebb és szembeöltőbb, mint például a „Godfather” című képnél, ahol Bodoni Holofernes levágott fejeként tűnik fel egy kék folyadékkal töltött üvegben lebegve.
A másik önarckép a 13 darabból álló „Playing God” alkotás központi képe. Az óriási vásznon Bodoni a Vitruvius-tanulmány figurájaként jelenik meg, a hozzá vezető folyosót pedig 12 repülőablak szegélyezi. Mindegyik ablak más látványt tár elénk.
Bodoni képcíme és a Vitruvius-tanulmány használata számtalan értelmezési lehetőséget kínál számunkra, de ha követjük Leonardo állítólagos célját, hogy a Vitruvius-tanulmányt a cosmografia del minor mondo-ként jelenítse meg, a „Playing God” cím meglehetősen találó. Természetesen a cím arra a vakmerőségre is utalhat, hogy a nagy mestert utánozza, ami leleplezi, hogy még Bodoni borúsba hajló lelke is rejt humorérzéket.
Bodoni befejezte a Nagy Képpel való kísérletét. Ez a kiállítás jelzi ennek az időszaknak a végét. A kiállítást különleges látogatói napokon lehet megtekinteni az Art Factory Stúdió kiállítóterében.