10 évvel a forradalom után, mely 10 év alatt a kortárs képzőművészet nyilvánossága a sztálinista időszakéra süllyedt vissza Magyarországon, a fiatal képzőművészek ma is létező, önálló szervezete, a Stúdió úgy döntött, kiállítja állami zsűri nélkül mindazokat a műveket, amik a fiatalok műtermeiben készültek. Ez a példátlan esemény, amely az Ernst Múzeumban zajlott, felforgatta az akkori művészi életet. Következményei hosszú időre szólók lettek. Az 1957-es Tavaszi Tárlat óta ekkor kapott először nyilvánosságot a művészi alkotómunka sokfélesége. Nyomában óriási hírlapi és szakmai, ideológiai vita bontakozott ki. A következő évben, 1967-ben megkísérelték megismételni a zsűrimentes kiállítást. Sajnos, a már álló kiállításon a Képző és Iparművészeti Lektorátus zsűrije alapos ritkítást végzett. Szervezeti bomlás, rendőrségi eljárások, politikai és ideológiai harc következtek. Ám e két kiállítás visszavonhatatlanul megnyitotta a művészet SZABADDÁ válásának útját.
Az Ernst Múzeum kiállításán rekonstruálják 72 művész még fellelhető műveivel az egykori tárlatot. Az akkori fiatal művészek alkotásai között szerepelnek DEIM Pál, FAJÓ János, GYÉMÁNT László, JOVÁNOVICS György, KARÁTSON Gábor, KESERÜ Ilona, KLIMÓ Károly, LAKNER László, MAURER Dóra, MELOCCO Miklós, SVÁBY Lajos munkái.
A kiállítást katalógus kíséri, amely az első összefoglaló dokumentuma lesz a 40 évvel ezelőtti, történelmi jelentőségű eseményeknek. Továbbá, múzeumi beszélgetéseken a mai fiatalok és az egykori kiállítók, szervezők részvételével felidézik a történteket.