Zoltán Mária Flóra első korszakában az európai kultúrtörténet, a mitológia, a népköltészet elemeinek archaizáló parafrazeálását az assemblage technikája segíti: hímzést, festett tükördarabokat, gyöngyöt, kagylót, fénykép- és kártyatöredékeket applikált a képmezőbe. Jellegzetes színvilága (lazúrosan derengő rózsaszínek, szürkék, kékek, ill. mély, meleg sötét színek kontrasztjaiból) különös ellentétbe kerül a nagyvonalú, lendületes, expresszív, de nyomokban figuratív-narratív formákkal. Munkásságának jelentős részét teszik ki egyedi rajzai, könyvillusztrációi, melyek a nagy léptékű festményekétől eltérő szuverén világról, aprólékos figyelemről tanúskodnak.