Tornyai budapesti és párizsi tanulmányok után tért vissza szülővárosába. Ott alkotta drámai, sötét-világos kontrasztos, dinamikus táj- és életképeit. 1920-ban elköltözött Hódmezővásárhelyről és ekkortól megújul művészete is. Palettája kiszínesedik, tájai, enteriőrjei líraibbá válnak.
Egyedülálló munkásságában az a következetesség – amellyel egész alkotói pályája során foglalkozott – az örökség, a „juss” körüli drámai küzdelemmel. 30 körüli olajfestményt és 100 körüli rajztanulmányt, vázlatot készített ebben a témában.