A kiállításon azon túl, hogy tisztelgés a 100 éve elhunyt Paul Cézanne előtt, arra hivatott, hogy felkutassa a fellelhető képi analógiákat József Attila költészete és a korszak magyar képzőművészete között.
2006-ban Paul Cézanne (1839-1906) halálának 100. évfordulójára emlékezünk. A 20. század első felében szinte nincs olyan induló nemzedék, amelyik ne Cézanne festészeti újításain iskolázódott volna, de még a század második felének kezdeti éveiben is fellelhetjük Cézanne nyomait képzőművészetünkben.
Tóth Csaba interpretációiban csak a század első felének Cézanne-i jelenlétét kutatta fel. Tíz évig dolgozott a Cézanne ihletésű magyar festők képinterpretációin, amelyek közt egyaránt megtalálhatók a nagybányai „neósok”, a Nyolcak, az Aktivisták, a KÚT és a Gresham-kör, a kecskeméti és szentendrei művésztelepek egyes alkotóinak, a Római és az Európai Iskola néhány képviselőjének munkái. A szinte teljesen egységes Cézanne hatású képek gondolatisága József Attila költészetéhez kapcsolódik, képi megfelelései-, analógiái József Attila egy-egy verssorának.