„Hallgatsz vagy nem:
a képeid úgyis beszélnek.
Ezek a képek mind beszélnek,
csak érzékeny fül kell hozzájuk.
Legyen, aki meghallja az ő szavukat.”
Tóth Menyhért a 20. századi magyar képzőművészet talán legegyetemesebb érvényű életművének alkotója volt. Tette mindezt úgy, hogy alapvetően öntörvényű, mindig a saját útját járó művész volt, aki szándékosan sohasem törekedett arra, hogy az aktuális nemzetközi trendeket kövesse. Az elmúlt néhány évtized hazai művészetét elárasztó irányzat-lovag szerepet betöltő alkotókkal szemben valóban egyedit, sehova nem sorolhatót, érdemben utánozhatatlant hozott létre, amely éppoly európai, egyetemes, mint amennyire magyar. Tóth Menyhért életművét még hitelesebbé teszi, hogy élete legnagyobb részében távol maradt művészeti életünk mocsarától, tiszta lényét soha sem tudták bepiszkítani, életművéhez méltó díjat (Kossuth-díj) is csak halála után tíz évvel kapott.
A kiállításon szereplő 71 alkotás a Kecskeméti Képtár gyűjteményéből származik, ahol a művész több ezer alkotása, Tóth Menyhért életművének legalább kilencven százaléka található. Főműveit is néhány kivétellel itt őrzik, melyek közül most több is (pl. Óceán gondja; Kontinensek; Gea; Betlehemesek; Macskalány) Szolnokon tekinthető meg. A gyűjtemény minősége és nagysága lehetővé teszi, hogy egyszerre több tárlattal is emlékezhessünk Tóth Menyhértre halálának 30. évfordulóján. Így kerülhet sor arra, hogy a következő hónapok során három teljesen más válogatás kerüljön Szegeden, Miskén majd Székelyudvarhelyen a kiállító termek falaira.
