A Transit című kiállításon bemutatott két művészt a kezdetektől képviseli az acb Galéria. Jurriaan Molenaar épületeket, épületbelsőket fest, Batykó Róbert a mindennapjainkban közvetett szerepet játszó tárgyakat vagy azok bizonyos részeit. Az 1981-es születésű Strabag és Derkovits-díjjal jutalmazott Batykó Róbert 2006-2007 táján
kezdett el először tárgyábrázolással foglalkozni. Szériáin konkrét, a mindennapjainkban előforduló tárgyak saját környezetükből kiragadva jelennek meg, mely tárgyakkal való találkozását tulajdonképpen, mint szerendipity-t jellemez, szerencsés véletlen folytán – miközben valami mást keresett – bukkant rá ábrázoltjaira. Festményeivel szakmai és gyűjtői körökben is komoly érdeklődést váltott ki. Művei mára szép
számmal megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben. Nem túlzás azt állítani, hogy Batykó festményeinek központi motívuma a „tárgyak halála”, amennyiben azáltal, hogy azokat nem eredeti környezetükben vizsgálja – amely jelentéssel és funkcióval ruházza fel azokat -, a tárgyak megszűnnek annak létezni, amiért eredetileg létrejöttek.
A különböző sablonok használatával – mely a korábbi festészetében nagy szerepet játszó graffitis technikákból érkezik -, vagy a homogén színmezők alkalmazásával képes a tárgy lényegi formáját, annak legkarakterisztikusabb részeit bemutatni. Ez Batykó festészetét a
Magyarországon a 60-as években virágzó hard edge festészet klasszikus kortárs titánjainak tradíciójához köti.
Jurriaan Molenaar Amszterdamban élő és dolgozó holland képzőművész első bemutatkozása 2004-ben volt az acb Galériában. Festményein nem célja a létező világról egységes látványt nyújtani, tér konstrukciói az épített, mesterséges környezet stilizált felépítményei. Tárgyaktól és emberektől megtisztított, nyugalmat árasztó tereiben egy sokkal könnyebben észrevehető fenomén jelenik meg. A fény, mint az egyik legfőbb képalkotó elem a nehéz és hatalmas falak ellenére anyagtalan, már-már spirituális érzetet kölcsönöz a modernista építményekre, olykor akár elhagyatott irodaház belsőkre emlékeztető architektúráknak. Molenaar alapvető törekvése festményein a térillúzió-keltésben csúcsosodik ki. A korábbi
síkgeometrikus elemeket alkalmazó festészete bizonyos térillúzió érzékeltetése felé kanyarodik el, de Molenaar képei továbbra is megőrzik a statikus forma és a dinamikus színkezelésből
fakadó feszítettséget. Batykó íves síkkompozíciói képeinek dinamikáját erősítik, miközben bizonyos térre utaló elemek legújabb sorozatában nála is feltűnnek. A kapocs Batykó Róbert és Jurrian Molenaar munkáiban bármily furcsán is hangzik a hiányból áll. Hasonló festészeti technika és gondolatiság mentén építkezve osztották fel a világ tárgyi és architekturális részeit egymás között. Az egyik központi motívuma a másik direkt hiánya, de néha vándorolnak is egymás határterületei között: Batykó Transit Molenaar.
