A kiállítást 2011. január 18-án, kedden, 20 órakor Kincses Károly, fotótörténész nyitja meg. Az est során vetítésre kerül Szemző Tibor Cuba című filmjének részlete.
Egy bezárt sportközpont medencéje, besárgult esővízzel az alján. Egy neonfényes liftkabin, benne atlétatrikóra vetkőzött, izzadó lakók. Vörösre festett bérháztető, ruhaszárító huzalokkal és láncra kötött kutyával. Sárgán világító ostorlámpák a viharfelhős háttér előtt. Magas falak között, kék ég alatt, teniszütővel a kezében szaladó férfi.Tengerparti betonsétány víztócsákkal és szürke felhőkkel.
Ezek és ilyenek azok a színterek, ahol Bihari Ágnes járt fényképezőgéppel 2010 júliusa és szeptembere között, amikor immár negyedik alkalommal töltött el két hónapot Havannában, együtt élve a város ki tudja hányadik nehéz időszakát élő helyiekkel.
Ezek és ilyenek azok a színterek, ahol Bihari Ágnes járt fényképezőgéppel 2010 júliusa és szeptembere között, amikor immár negyedik alkalommal töltött el két hónapot Havannában, együtt élve a város ki tudja hányadik nehéz időszakát élő helyiekkel.
Kuba számos megoldatlan problémával küzd. Ezek egy része olyan, ami manapság a világ más részén is nehézzé teszi a mindennapokat, más részük erősen helyspecifikus. Az a nemzedék, amely az 1959-es kubai forradalom szemtanúja és aktív résztvevője volt, lassan életidejének végére ér. A forradalom győzelme után született és felnőtt nemzedékek pedig levegőhiánnyal küzdenek – gazdasági nehézségek, szociális problémák, utazási korlátozások, információdeficit nehezítik az életüket. A szinte kiismerhetetlenül bonyolult kubai helyzet szubjektív hangulati lenyomatát ismerheti meg az, aki megtekinti a „Tránsito Privado” című kiállítást.
„Tránsito Privado” vagyis „Tilos az Átjárás” – olvasható a fiatal férfi háta mögött egy kis táblán egy tipikus Centro Habana-beli ház kapualjában. A férfi oldalra fordul, a romos kapualjból kifelé néz – talán az utcára, talán a jövőbe, mindenesetre nem az objektívbe.
„Tránsito Privado” – ez Bihari Ágnes fotókiállításának is a címe. Képei nem vidámak; nem a mojitók, a színes veterán autók, vagy a trópusi napfény sütötte tengerpart képei. A fotós nem a kopottságukban is derűs utcákat, a nehézségek ellenére is éneklő és táncoló szigetlakókat, a szivarral a fogaik között a kamerába mosolygó barna bőrű helyieket dokumentálja.
„Tránsito Privado” vagyis „Tilos az Átjárás” – olvasható a fiatal férfi háta mögött egy kis táblán egy tipikus Centro Habana-beli ház kapualjában. A férfi oldalra fordul, a romos kapualjból kifelé néz – talán az utcára, talán a jövőbe, mindenesetre nem az objektívbe.
„Tránsito Privado” – ez Bihari Ágnes fotókiállításának is a címe. Képei nem vidámak; nem a mojitók, a színes veterán autók, vagy a trópusi napfény sütötte tengerpart képei. A fotós nem a kopottságukban is derűs utcákat, a nehézségek ellenére is éneklő és táncoló szigetlakókat, a szivarral a fogaik között a kamerába mosolygó barna bőrű helyieket dokumentálja.