↓ENG↓
TRASHRŐL ÉS LÉLEKRŐL
A jó unalmas,
a közepes unalmas.
A szar izgalmas,
a közepes izgalmas.
A szar közepes izgalmas, a jó közepes unalmas.
Az érzelmes szar jó.
A nosztalgikus szar jó.
Az őszinte szar jó.
A jó szar jó.
A szar szar jó.
→A szar jó.
szar = jó
szar ≠ jó
A TRASHRŐL ÉS LÉLEKRŐL című csoportos kiállítás 8 fiatal alkotó munkásságába nyújt betekintést. Ezen alkotók művészi kifejezésmódját valamilyen szokatlan, magától értetődő lelkesedés és szégyentelen önkifejezés köti össze; szép rondaság, vagy ronda szépség, mely gyökereit a bad painting ösztönös kisugárzóerejében és a művészien felhasznált giccs neonrózsaszín plüssnyulában leli. Mindanyiuk művészetére rá lehetne akasztani a trash dögcéduláját, pedig valójában egyiküknek sem célja, hogy kifejezetten trasht csináljon vagy trash attitűdben alkosson. De mi is valójában a trash? A szakirodalom általában alacsony kulturális termékeket vagy esztétikát ért a fogalom alatt (trash culture) és a fogyasztás metaforájaként tekint rá, így a trash könnyen azonosítható elsődleges jelentésével, a szeméttel. A hazai közbeszédben azonban mégsem csak akármilyen low culture profilú produktumot, hanem azok közül is az élvezhetőbbeket vagy említésre méltókat értjük a trash alatt, azokat, amelyek valahogy képesek kizökkenteni minket a hétköznapi (média)tapasztalatainkból, más értelemben pedig a trash jelentheti még az alacsony társadalmi osztályok esztétikájának vagy kifejezésmódjának használatát/kisajátítását a középosztály vagy a művészeti közeg képviselői által.
A trash-hez köthető “guilty pleasure” fogalma az olyan kultúrafogyasztásra vonatkozik, ami bűnös élvezetnek tekinthető, ugyanis az adott kulturális termék a fogyasztó környezetében nem örvend jó megítélésnek, ennek ellenére a befogadó örömet lel benne, rajongását azonban gyakran eltitkolja környezete elől. A hétköznapi értelemben vett trash egy másik, kevesek által ismert, azonban sokkal régebbről származó fogalommal is egyértelmű rokonságot mutat, ez pedig a camp. A camp lényege eltekinteni az általános megítéléstől, és csak arra hagyatkozni, hogy az adott dolog mennyire szórakoztatja, vagy teszi boldoggá a befogadót, ítélkezés nélkül, az élvezetre koncentrálva. Susan Sontag 1964-es Notes on Camp című esszéjében így fogalmaz: “A camp élmények azon a felfedezésen alapulnak, hogy a magaskulturális érzékenységnek nincs privilégiuma kifinomultság terén. A camp azt állítja, hogy a jó ízlés nem csupán a jó ízlés, hanem létezik egyfajta jó ízlés a rossz ízlésben is. A rossz ízlés jó ízlésének felfedezése igazán felszabadító érzés. Az, aki ragaszkodik a magasröptű és komoly örömforrásokhoz, megfosztja magát a valódi örömtől; jónak vélt ízlésének folyamatos gyakorlása során korlátozza, hogy mit élvezhet; s végül kiszorítja magát a “piacról”. A “jó ízlésű” embert boldoggá teszi, anélkül, hogy krónikusan frusztrálttá válna. A Camp jó hatással van az emésztésre.
kiállító művészek:
Czerneczki Tamás
Dömötör Dominika
Fekete Álmos
Gwizdala Dáriusz
Nyíri Orsolya
Lakatos Gelléri Barnabás
Varga Szabolcs Lajos
Vincze Márton
kurátor: Marton Zita
megtekinthető: 2019. 06. 06-ig.
***
ON TRASH AND SOUL
The good is boring,
the average is boring.
The bad is exciting,
the average is exciting.
The bad average is exciting, the good average is boring.
The emotional bad is good.
The nostalgic bad is good.
The honest bad is good.
The good bad is good.
The bad bad is good.
→The bad is good.
bad = good
bad ≠ good
The exhibition displays 8 young artists, who all are associated with some unusual, self-evident enthusiasm and shameless self-expression; it is a beautiful ugly or ugly beauty that has its roots in the instinctive power of bad painting and in the neon pink plush toy of kitch used by artists as an instrument.
All of their art can be described as trash, however none of them would like to make trash on purpose. But what exactly trash means? The theoretical approaches (trash culture) usually refer to low cultural products or aesthetics and consider trash as a metaphor of consumption, so it can easily identifiable with the primary meaning of it: garbage. In the public discourse, we mean not only low-culture products, but also those that are more enjoyable or worth mentioning. Those that can somehow distract us from our everyday (media)experiences, and in another sense, trash can even mean a use or expropriation of low class aesthetics or expressions by the middle class or artists.
The concept of „guilty pleasure” (which is related to trash) refers to cultural consumption that can be regarded as a sinful enjoyment, because the given cultural product does not have good references in the consumer’s environment, but the recipient is delighted with it, however often conceals his enthusiasm from his surroundings. In the ordinary sense, trash has a clear relationship with another concept known by few, but much older, which is “camp”. The essence of the camp is to disregard the general judgment and to rely on the fact that the given thing is entertaining, or makes the spectator happy, without any judgment, focusing on pleasure. Susan Sontag wrote in her essay called “Notes on Camp” in 1964:
“The experiences of Camp are based on the great discovery that the sensibility of high culture has no monopoly upon refinement. Camp asserts that good taste is not simply good taste; that there exists, indeed, a good taste of bad taste. (Genet talks about this in Our Lady of the Flowers.) The discovery of the good taste of bad taste can be very liberating. The man who insists on high and serious pleasures is depriving himself of pleasure; he continually restricts what he can enjoy; in the constant exercise of his good taste he will eventually price himself out of the market, so to speak. Here Camp taste supervenes upon good taste as a daring and witty hedonism. It makes the man of good taste cheerful, where before he ran the risk of being chronically frustrated. It is good for the digestion.”
artists on display:
Czerneczki Tamás
Dömötör Dominika
Fekete Álmos
Gwizdala Dáriusz
Nyíri Orsolya
Lakatos Gelléri Barnabás
Varga Szabolcs Lajos
Vincze Márton
curated by Zita Marton
the exhibition can be visited until the 6th of june
