Ambient hang és video installáció az önkényuralom meghaladásáért 2018 április 20-23.
Ambient sound and video installation to overcome autocracy,, from 20th to 23th April, 2018 .
Traumaemlékmű Facebook
„A trauma sajátos időszámítást nyit meg. A feldolgozatlan traumák miatti kollektív szorongás, amely generációk életét és gondolkodását alakítja, kiszakít az aktuális időnkből. Ismert megfigyelés a kezeletlen traumatikus múltbeli helyzetek ismétlése és a jelenben való újraelőállítása. A trauma kollektív újratermelődése szempontjából lényegtelen, hogy hogyan ítélkezünk felőle, amíg traumák mentén megosztott a társadalom, amiben élünk. A múlt felülírja, vagy mélyen átszínezi a jelen egész valóságát. Állandó élményünkké válik az időutazás, mert az autokrácia valójában egy időgép. Visszafelé zakatol velünk a traumák sorozatával terhelt történelmünkben.
Feldolgozatlan kollektív traumáink összessége egy sérült, élhetetlen jelentésrendszert hoz létre, amely meghatározza a társadalmi struktúrákat és intézményeket. Mintegy tudat alatti otthonát adja a közösségnek. Lappangva befolyásolja kapcsolatainkat és beszivárog minden egyén világképébe. A nem megváltott kollektív trauma tehát egyszerre alakítja és rombolja az identitást. Csak a saját valóságát állítja, ami alig, vagy csak nagyon küzdelmesen megfogható, azaz nagyon nehezen rendelhető hozzá jelentés. Neutrális igazsága általában iszonyú dolgokat jelent, amiben áldozatok és üldözők vagyunk. Ezért a feladat egy sajátként elfogadható közös igazság kiküzdése. Ha egy korábban traumatizált közösségnek nem sikerül poszttraumás fejlődést elérnie, akkor a trauma romboló hatásával együtt épít identitást, csak éppen traumatizált identitást. Tehát a feldolgozatlan trauma kifosztja a népet. Identitásának helyére a maga igazságát állítja, ami újabb trauma megéléséhez vezethet.
Minden önkényuralmi rendszer a trauma leplezett átörökítésével operál. Az autokrácia számára ez a hatalom gyakorlásának és megtartásának alapvető eszköze. Az önkényuralom a múltból inspirálódik és kisajátítja az emlékezetet. Táplálja a már elszenvedett traumákat és traumatizáló erővé fejlődik. A közösség, mint egy báb hordozza a trauma élhetetlen és elbeszélhetetlen valóságát, míg az autokrácia egy traumák sorozatára épülő hamisított mitológiát tart életben, és tesz időről időre, varázsütésre megélhetővé. Az általa hordozott tapasztalat végül is nem múltbéli emlékké, hanem örök érvényű mítosszá válik, olyan abszolút múlttá, amelytől a tovahaladó jelen mindig azonos távolságban marad. Tehát hiába távolodunk az időben, nem tudunk valóban eltávolodni a traumatizált múlttól.”
TRAUMA ÉS AUTOKRÁCIA – Shakespeare’s Helmet, 2018.
Eltérített média : A nem múló jelen: Trauma és nosztalgia – Pintér Judit Nóra, L’Harmattan Kiadó, 2014