Lendvai Péter 2002-ben ugyan grafika szakon végzett a Képzőművészeti Egyetemen, de az utolsó évben az Iparművészeti Egyetem Szilikát Tanszékének Üveg szakára is járt, s képzőművész diplomamunkája is üvegre felvitt szitanyomat volt. Már korábban is érdekelte az üveg, kisképzős korában, amikor – kaposvári lévén – alkalma nyílt Bárduvarnokon bepillantani az üvegszobrászati technikák már-már alkimisztikus műhelygyakorlatába. Számára nem a festészet, hanem a grafika kiterjesztésének eszköze az üveg, amely képlékenysége, folyékonysága révén lehetőséget nyújt a vonal térbeli kimozdítására, melyet Lendvai a fémháló révén ér el. A rézháló a safrirozás térbeli, anyagi megfelelője szobraiban, amely különösen a maszkok esetében hoz létre érdekes térbeli plaszticitást. Az üveg a grafikának nemcsak a plasztika, hanem a festészet irányába való kiterjesztésére is lehetőséget adott, ami legutóbbi, kozmikus témájú műveinek kifejezetten ikonikus jellegében válik egyértelművé. Első, minimalisztikus üvegszobrai ezzel szemben architekturális vonásokat és utalásokat hordoznak. Ilyen módon Lendvai üvegbe mártott, az üveg misztikus transzformáló közegében új életre fürdetett grafikái, szigorúan, geometrikusan, szimmetrikusan komponált mikrokozmikus „kisüvegei” egyfajta mini-Gesamtkunstwerket hoznak létre.
(Részlet Sturcz János megnyitó-szövegéből)
