Megnyitó: 2014. július 8. 18:00
Megnyitja: Klimó Károly
A megnyitón elhangzik: Allen Ginsberg: „father Death Blues” – Györe Bori (ének), Pálos Máté (hang és gitár)
„szól a kakas már…” – Böröcz László (ének), grego-Földvári Gergely (zongora)
Az ukrajnai napló születésének körülményei
A II. világháború folyamán Bátki Györgyöt háromszor hívták be, háromszor kényszerítették munkaszolgálatra: 1940. július és december között Magyarországon, 1942. májustól 1943. szeptemberig Ukrajnában, végül 1944. májustól a novemberi felszabadulásig a kárpátaljai Beregszászon.
A megmaradt, zsebnoteszbe írt és rajzolt napló 1942. május 13-a és szeptember 24. között keletkezett, tehát megörökíti a 107/2 Különleges Munkásszázad első négy hónapját Ukrajnában. Amikor a notesz megtelt, egy jóindulatú honvéd hazajuttatta Bátki Margithoz Miskolcra. Folytatását egy későbbi motozás alkalmával az egyik őrmester elkobozta.
Bátki György 30 éves, amikor behívják és öt hónapja házas. Felesége, Margit, állapotos, és a gyereket decemberre várják. A napló tulajdonképpen a feleségnek írt hosszabb lélegzetű levél. Érthető tehát, ha a szöveg és rajzok egy „öncenzúrázott” képet adnak a munkaszolgálatról, így a legkeményebb események, fájdalmak és szenvedések feljegyzése helyett a mindennapi élet pozitívabb, optimizmussal teli epizódjait dokumentálja, a szeretet és remény
szereplők”: honvédek, utászok, egy olasz katonatiszt, egy orosz hadifogoly, valamint ukrán falusiak: férfiak, nők, öregek és gyerekek – „Emberfejek Ukrajnából”, ahogy a második megmaradt
rajzfüzet előlapján áll.
A szereplők elmentek, a napló megmaradt, és tovább tanúskodik. Ahogy Bátki György később írta, a napló közzétételével „szerény emléket akart állítani a sok elpusztult barátnak és sorstársnak”. Miként a kiállítás katalógusában megjelenő négy későbbi visszaemlékezése és a szerző fényes életútja is tanúsítja, a holokausztnak nevezett gyilkos gyűlölet korszakát túlszárnyalja az emlékezet és a türelmes szeretet.
John Batki 2014. április, Syracuse, New York