Magyar Iparművészeti Egyetemen ez év januárjában újabb 25 fiatal tipográfus védhette meg vizsgamunkáját. Az egyetem Felsőfokú Tipográfus tanfolyamának hallgatói a hagyományos három feladat elkészítésével mutathatták be szakmai felkészültségüket, tervezői képességeiket.
Az első egy áttervezésre ingerlő, már korábban megjelent kötet fő részeinek tipográfiai terve volt. A korábbi technikai korlátokat nem kellett figyelembe venni, mert a mai vizuális és műszaki környezet mai megoldásokat vár el a tervezőtől. A feladat nehézsége abban áll, hogy meg kell érteni a szerző és a kiadó szándékát, átfogóan meg kell ismerni a szöveg szerkezetét, és a munka során helyesbíteni kell az esetleges szerkesztésbeli tévedéseket, hibákat.
Remek megoldások születtek, és azt hiszem, hogy némelyik terv igencsak megdobogtathatná a téma iránt érdeklődők szívét. Néhány munkát kiragadva: ilyen Ádám László Planetárium-könyvterve, izgalmas és látványos Ligetfalvi Zsolt Nagy hajóskönyve és Somoskői László a Tengeralattjárókért lelkesítő kis kötete vagy Simó Rita Ausztráliát idéző könyve. Biztos sikerre számíthatna Janiga Líviától az Építészet a századfordulón című terve vagy Vörös Miklós számítógépéből kipattant, A csodálatos emberi test című ismeretterjesztő munka. Kuti Ildikó Kínai császárokról szóló könyvterve ünnepi, ajándéknak való jelenség, de ilyen Kis Attila visszafogottan elegáns Kertem terve is. A kétnyelvű kötetek minden tipográfiai nehézségét oldotta meg Orosz Márton kitűnően a Margitszigetet bemutató magyar-német nyelvű tervével, de sikert aratott Ketzer András rendhagyó tipográfiájú, különleges megoldásokat felvonultató kötete.
A második feladat egy 16 oldalas kis füzet megtervezése, amely főleg saját vagy kapott fényképeket tartalmaz. A képeket kísérő kevés szöveg inkább csak kompozíciós elemként szolgál. Kisebb-nagyobb vargabetűk után mindenki rátalált arra a képsorozatra, amellyel szívesen dolgozott. Nehéz bármelyik tervet is kiemelni a sok jó, szép, érdekes, megdöbbentő stb. megoldások közűl. Mégis: emlékezetesek maradnak Énekes Ferenc vasútról szóló oldalpárjai, Hrivnák Andrea csendes képei, Janiga Lívia Cigányfaluja, Kiss Katalin sellői, Kocsis Annamária a Monostori erődöt bemutató munkája, Kuzsner Csaba gyönyörű argentotípiái. A pesti falragaszokat idézi Orosz Márton a művészettörténészi képzettségét is csillogtató terve. Lindner Ágnes tökéletes autórészletek idézésével idéz egy saját világot, egy másikat pedig Székkfy Anikó tréfás-groteszk Csuklása. Vörös Miklós kikötői fényképei a görög vizekre kalauzolnak el, a fényképészként is kiváló Thuróczy Gábor temetői fényképei pedig önálló fotóskötet készítésének lehetőségét előlegezi számunkra.
Egy tipográfus számára szokatlan hetvenszer százas méretben tervezni. A harmadik feladat mégis ezt kívánta meg a tipográfus hölgyektől és uraktól. A belső térbe szánt nagyméretű poszter egy magaválasztotta zene vizuális kísérőjévé kívánt válni. Az első meglepetésből ocsúdó hallgatóság látványos megoldásokat mutatott. A védés alatt, a sokféle irányzathoz tartozó zenék hallgatása közben érdekes volt szembesülni a tervek változatosságával. Somodi András Penderecki-műve, Kopcsányi Dóra döbbenetes hangzású No-zenéje, Székkfy Anikó Kraftwerk-dohogása – hogy csak hármat említsek a sok jól sikerült vizsgamunka közül.
A sikeres védést a szakemberekből álló, nagy létszámú bíráló bizottság minden jelölt munkáját elfogadta és igen jó érdemjegyekkel honorálta. A kiállított munkákat immár hagyományosan a Bartók 32 galériában tekinthetik meg az érdeklődők március 19. és április 16. között.