A Várfok Project Roomban júniusban ismét a szobrászaté a főszerep, Békési Ervin személyében egy fiatal pályakezdő művészt ismerhetnek meg a látogatók, akinek ez lesz az első egyéni budapesti kiállítása.
Békési Ervin (Nagyatád, 1986) 2011-ben fejezte be tanulmányait PTE szobrász szakán, ugyanebben az évben jelölték az Essl Art Awardra és tagja lett az Amadeus Alkotóháznak, miután 2010-ben már elnyerte az Alapítvány alkotói ösztöndíját is. 22 évesen, 2007/2008-ban már két köztéri szobrát állították fel, az elmúlt években munkái többek között a FIKA (Fiatal Kortárs Állásfoglalások) kiállításokon szerepeltek.
Most a Várfok Project Roomban Békési Ervin legújabb szobrait mutatjuk be egy helyspecifikus projekt keretében.
Békési Ervin korai alkotásait leginkább a formai és felületi ellentéteken alapuló kísérletek határozták meg, egyszerű testek, síkidomok domináltak és az ember alkotta technikai világ kapta a főszerepet. Ez az egyetem évei alatt fokozatosan átalakult, a művekben erőteljesebb hangot kapott a játékosság, a természeti motívumok, állatok megjelenése, és kialakult egy jellegzetes formanyelv, melyben a természet líraisága hűvös geometriával párosul. Az alkotásokat mindenesetben a végtelenül finom, bravúros megmunkálás jellemzi. A simára csiszolt fa felületek élettel teli, lágy plaszticitása magával ragadja a nézőt, extrém érintési ingert generálva, ami egy további faktort képez a munkák értelmezésben.
A Várfok Projekt Roomban megrendezésre kerülő Udvaron című kiállítás anyaga, egy több darabból álló, faragott szoborkompozíció, mely sajátos térélményével, esztétikai szépségével és szimbólumrendszerével rétegről-rétegre hatja át a nézőt, aki a térbe lépve váratlanul egy falusi udvaron találja magát.
Az udvar elhagyatott, egy pad árválkodik benne, rajta leeresztett labda, pöttyeit éppen egy sáska rágja le és szanaszét szóródnak a földön. Mögötte két, velünk „farkasszemet” néző ablak, egyik pupillájában egy fákkal övezett temető, másikban természeti környezetben elhelyezett bölcsők. Odébb egy teknőben heverő pólya, egy madáretetőben különös tojás, porban fekvő galamb. Kezdet és vég, születés és halál mind egy burokba zárva, melyben saját személyiségünk bezártsága is megtestesül.
A szimbólumok egyértelműek, a negatív katarzis azonban még várat magára. A formákban megjelenő játékosság, a megmunkált fafelületek tiszta szépsége, tehát maga a látvány oldja a drámaiságot. Könnyebb lenne látni, mint kimondani a dolgokat? Vagy pontosan a vizualitás segít a szembenézésben? Békési Ervin számára igen. A képiségben elfogadott dolgok a valóságban is elfogadásra és kimondásra kerül. A nevén nevezés pillanata pedig maga a feloldozás, hiszen mindennek az ellentéte is igaz.
Ha azt mondom: ne gondolj az életre, mire gondolsz?