Megnyitó csütörtökön 18-20 között.
Ujházi Péter (1940,
Székesfehérvár) legújabb műveiből nyíló kiállítást tekinthetnek meg a látogatók
május 28-tól a Várfok Galéria Várfok Termében. Ujházi Péter
festészete egy teljesen sajátos vonulatot képvisel a magyar kortárs művészetben,
nem csatlakozik aktuális áramlatokhoz, a 60-as / 70-es években kidolgozott képi
világ és stílus egy-egy árnyalatnyi változással, de ugyanaz maradt az elmúlt
évtizedek alatt. Életművét nehéz lenne korszakokra bontani, inkább egy áramló
folyamatnak tekinthetjük, melyben a jellegzetes Ujházi motívumok, kellékek –
táj, biciklizés, kocsma, álarcosok, állatok, régi lomok és a történelem egy-egy
jelenete – vissza-visszatérnek. Képei mind-mind a valóságra reflektálnak, a
mindennapi élet dolgai és történései jelennek meg bennük. Az első látásra
könnyűnek tűnő, súlytalannak ható jelenetek mögött viszont ott lapulnak a
különböző, egymásra épülő gondolatiságokat hordozó rétegek, amik sokszor
ellentétes jelentéssel bírnak. Így a játékosabb hangvételű művekben ott húzódik
a valóságról alkotott fanyar kritika, ahogy a borús, nyomasztó képekben az apró
részletekkel teli látvány azt feloldó gazdagsága. Az az érzés fogja el a művek
szemlélőjét, mintha Ujházi a dolgokban magukban és egyben rajtuk kívül is lenne,
egy sajátos szemszögből tekintene rájuk, amit erősít a nézőpontok és
perspektívák folyamatos váltakozása. A kiállított festmények témája a
jellegzetes nadapi táj és vidéki világ (Kerti munka), a zsúfolt utca
látványélménye (Külföldi utca), vagyis a mindennapi élet helyszínei. A képek
mellett a jellegzetes szobrok és a miniatűr színházképekre emlékeztető
doboz-művek sem hiányozhatnak a kiállításról.
Székesfehérvár) legújabb műveiből nyíló kiállítást tekinthetnek meg a látogatók
május 28-tól a Várfok Galéria Várfok Termében. Ujházi Péter
festészete egy teljesen sajátos vonulatot képvisel a magyar kortárs művészetben,
nem csatlakozik aktuális áramlatokhoz, a 60-as / 70-es években kidolgozott képi
világ és stílus egy-egy árnyalatnyi változással, de ugyanaz maradt az elmúlt
évtizedek alatt. Életművét nehéz lenne korszakokra bontani, inkább egy áramló
folyamatnak tekinthetjük, melyben a jellegzetes Ujházi motívumok, kellékek –
táj, biciklizés, kocsma, álarcosok, állatok, régi lomok és a történelem egy-egy
jelenete – vissza-visszatérnek. Képei mind-mind a valóságra reflektálnak, a
mindennapi élet dolgai és történései jelennek meg bennük. Az első látásra
könnyűnek tűnő, súlytalannak ható jelenetek mögött viszont ott lapulnak a
különböző, egymásra épülő gondolatiságokat hordozó rétegek, amik sokszor
ellentétes jelentéssel bírnak. Így a játékosabb hangvételű művekben ott húzódik
a valóságról alkotott fanyar kritika, ahogy a borús, nyomasztó képekben az apró
részletekkel teli látvány azt feloldó gazdagsága. Az az érzés fogja el a művek
szemlélőjét, mintha Ujházi a dolgokban magukban és egyben rajtuk kívül is lenne,
egy sajátos szemszögből tekintene rájuk, amit erősít a nézőpontok és
perspektívák folyamatos váltakozása. A kiállított festmények témája a
jellegzetes nadapi táj és vidéki világ (Kerti munka), a zsúfolt utca
látványélménye (Külföldi utca), vagyis a mindennapi élet helyszínei. A képek
mellett a jellegzetes szobrok és a miniatűr színházképekre emlékeztető
doboz-művek sem hiányozhatnak a kiállításról.
