Ujj Zsuzsi, költő, performer, előadóművész, a magyar zenei és művészeti underground különleges alakja. Huszonöt évvel a Liget Galériában rendezett első önálló kiállítása után, a MissionArt Galériában nyitjuk meg harmadik egyéni tárlatát. Művei valószínűleg a meglepetés erejével hatnak majd, hiszen korábban csak egy szűk szakmai és baráti kör ismerte képzőművészeti tevékenységét. Újrafelfedezésük nem csak itthon történt meg, 2011-ben a bécsi MUMOK Gender Check című, átfogó tárlatán, ez év őszén pedig a londoni Tate Modern A Bigger Splash: Painting after Performance Art kiállításán mutatják be néhány alkotását többek között Jackson Pollock, David Hockney és Cindy Sherman művei mellett. Életművében a vizuális művészetek, a zene és az írott szövegek, a költészet egymás mellett, vagy egybefonódva jelennek meg. A korai, főleg 80-as évekből származó performansz fotóinak képi világa és mondandója nem illusztrálja a már ekkoriban is születő verseket, szövegeket, hanem azokkal egyenrangúak, saját, ráadásul nagyon is erőteljes, önálló világot teremtenek.
A ma már elfogadott, sőt divatos nőművészet fogalma valahol az ő munkásságával egyidejűleg jelenik meg Magyarországon, de különbözik a mára inkább jellemző fogalmi, teoretikus művészeti magatartástól. Művei minden gáttól és gátlástól mentesen, „teljes szabadságban” születtek, ugyanakkor mégsem spontán és ösztönös módon, hanem a lét (az emberi és a női lét) lényegét és mélységét érintik meg gyakran brutálisnak tetsző, érzéki módokon, máskor metaforikus eszközökkel élve. A korai performanszok és a hozzájuk kapcsolódó, azokat dokumentáló fotómunkái ugyanolyan tömörek és erőteljesek mint versei, melyekben a költői nyelv távolról sem valamiféle elvont líraiságot jelent. A versekben használt, a hétköznapi életben trágárnak számító szavak magától értetődő módon működnek a (performanszait rögzítő nagyméretű fotóihoz hasonlóan) drámai mozzanatokban bővelkedő dalokban, versekben.
