A kortárs fotográfia merész képviselői bátran nyúlnak vissza az archaikus technikákhoz, de nem régi korokról, hanem mai életérzésükről „tudósítanak”. Serge Shvedenko kézzel színezett csendéletei mintha ironikus felhanggal idéznék az elmúlt évtizedeket, és a mában sem találja meg boldogságát. Inn S. Fedotov régi épületrészletek „festői” látványát, egy elhagyott világ nyomait ábrázolja végtelen szomorúsággal, az ember kiszolgáltatottságát érzékeltetve. A két ukrán fotográfus hasonló módon kezeli a mesterség-művészet eszközeit, de jelképekkel és metaforákkal teli képeiken a „művészi” rendetlenség mégis a világ rendjét fogja egybe a fények-árnyékok ritmusában.