A Fuzzy Earth kollektíva legújabb installációja, az unfortunate yet brave species a kihalt Rapa Nui (Húsvét-szigeti) ökoszisztéma biológiai feltámasztásának kísérletét és annak etikai következményeit vizsgálja. A Húsvét-szigetet benépesítő Rapa Nui társadalom közel nyolcszáz év leforgása alatt a kihalásig sodorta a sziget növény- és állatvilágának egyes fajait, mely végül saját népük és kultúrájuk végéhez is vezetett. Patkányt tenyésztettek, építettek, vallási rituáléikat tartottak, túlnépesedtek, éheztek, majd a kannibalizmus felé fordultak. A problémák láncolatában fontos szerepe volt a sziget őshonos kókuszpálma fajának, a Paschalococos disperta pálmának, amely 1650 körül tűnt el a pollenrekordból. A pálma egykori létezését csupán a tavak medrében talált pollenek, a barlangok mélyén feltárt kókuszhéjak és az üledékekben megbúvó mikroszkopikus növényi maradványok bizonyítják.
Ma a kutatók a faj feltámasztásának esélyeit vizsgálják: a talált leletek és korunk technológiai vívmányai már elegendőek lehetnek arra, hogy a Rapa Nui pálmát megújult formában viszontláthassuk. Van-e értelme azonban feltámasztani egy fajt, ha annak eredeti környezeti adottságai már nem léteznek? Ki dönti el, hogy melyik faj érdemel örök életet? A Fuzzy Earth által feltámasztott pálma egyaránt idézi a halál és az újjászületés, a megbánás és a vágyakozás gondolatát, a civilizáció lejtmenetét és az ember képességeinek, hatáskörének (látszólagos) növekedését. A fa rituális ajánlásként és új, fantasztikus teremtményként keresi helyét a világban.
