Novák Zoltán fehér vásznon gyönggyel, korommal és festékkel dolgozik. A nem klasszikus, jelhagyás-szerű anyaghasználata háromdimenziós kiterjedésével a fény-árnyék hatásokat építi bele a pasztell színű művekbe. A szabályosan elhelyezett gyöngyök szélsőségesen fix pontokként alkotják a látvány rendezett vonalait, míg a változó fények szerint mozgó árnyékok és a korom önmagát alakító anyaga izgalmas és meglepő változatosságot eredményez. A vibráló vizuális élményt befogadó néző szinte egy meditatív állapotig juthat el. Így valósul meg Novák műveiben a rendezettséget kiegészítő egyediség, mint ahogy emberi létezésünk alapja is a szívverés-szerű ütemek és a változatosság kettőssége.
Maróti-Bódy Dénes szintén a szabályosság és a látszat-geometria kérdését feszegeti. Szabályosnak tűnő portréi különböző irányba néznek. Fekete papírra fekete tussal, szénnel és akrillal dolgozik. A beazonosítható, figuratív ábrázolástól a minimál szintű kidolgozásig jut el, ezzel tudatosan asszociatív aktivitásra késztetve a befogadót. A fény számára is a legfontosabb játékszer, hiszen némely művei csak bizonyos szögből ismerhetőek fel. A merész, rikító sárga színnel is tanítja közönségét, gondolkodásra késztetve ismerteti fel, hogy absztrakt formái ugyanazt fejezik ki. Az absztrakt művek élvezetére tanít minket – sikeresen.
Ütemek – Novák Zoltán és Maróti-Bódy Dénes kiállítása
A változatosság és a rend határait feszegeti az Ütemek című kiállítás két fiatal művésze. Nemcsak a látszólagos rendszeresség mögött megbúvó egyediséget ábrázolták az alkotók, de a szubjektív, csak az adott pillanatban átélhető művészi élményt is közvetítik. A szabályosság és rendszertelenség kérdéseire alapozva Novák és Maróti-Bódy olyan kiállítási anyagot hoztak létre, amelynek célja, hogy a hazai közönséggel is megismertessék ezt a fajta nem figuratív, nem expresszív művészetet. Az elegancia, a higgadt megjelenés melletti izgalmas változatosság a befogadó részéről aktivitást igényel.
