A kommunikáció minden szinten hétköznapjaink szerves részévé vált, de sokszor a lényeges dolgokon, fontos üzeneteken átsiklunk, akár képletes formában, akár valójában is (gondoljunk csak az automatikus spam szűrőkre, kallódó postai csomagokra, levelekre, stb….). Nem is beszélve az olyan speciális üzenetekről, melyeknek nincs is konkrét címzettje, csak oka!
Ilyen lehet például egy palackposta, mely akár évtizedekig sodródhat az óceánban, tengerekben…
Az üzenet lényege – akár várunk/kapunk rá választ, akár nem – mindig a kapcsolatfelvétel szándéka, a kommunikáció elindítása.
Az emberiség modern történetének egyik legizgalmasabb üzenete az ARECIBÓI ÜZENET.
Az arecibói üzenet egy rádióüzenet, melyet 1974. november 16-án sugároztak a Földről az űrbe az arecibói rádióteleszkóppal a Messier 13 nevű gömbhalmaz felé, amely mintegy 25 100 fényévnyire van a Földtől. Az üzenet 1679 bitből állt (csaknem 210 byte). Az 1679 két prímszám, a 23 és a 73 szorzata. Az üzenet 23 oszlopba és 73 sorba van rendezve, a másik megoldás – 73 oszlop 23 sorban – értelmetlen zagyvaság. Több megoldás nem lehetséges, mivel bármilyen más formában felírva az üzenetet az utolsó sor csonka lenne. Az egész továbbítása 1679 másodpercig tartott, csak egyszer küldték el, nem ismételték. Az üzenetet Dr. Frank Drake és Carl Sagan írta. 7 részből áll, ami a következő fogalmakat kódolja:
• 1. a számok egy (1) és tíz (10) között,
• 2. a következő kémiai elemek rendszámai: hidrogén, szén, nitrogén, oxigén és foszfor– ezek a dezoxiribonukleinsav (DNS) alkotóelemei,
• 3. A DNS nukleotidjaiban található cukrok és bázisok képlete
• 4. A DNS-ben levő nukleotidok száma, és a DNS kettős spirál szerkezetének ábrázolása,
• 5. Az ember grafikus ábrázolása, egy átlagember testmagassága és a Föld lakossága,
• 6. A Föld naprendszerének grafikája,
• 7. az Arecibo rádióteleszkóp grafikája és az adóantenna méretei.
Az üzenetnek – azon túl, hogy nagyon izgalmas perspektívát nyit – komoly szimbolikus jelentősége is van. Benne összefoglalható mindaz, amire a technológiai civilizáció modern embere vágyik, az ismeretlen múlt és jövő feltárása a technikai fejlődés útján és nem utolsósorban az emberi szellem és lélek, a bizakodás, hogy nem vagyunk, nem maradunk egyedül, hogy okkal élünk és okkal haladunk valamerre, hiszen ki ne tekintett volna már az ég felé válaszra várva, ki ne próbált volna meg jeleket, kódolt üzeneteket kiolvasni a csillagok állásából… ÜZENET, mely kérdéseket vet fel az élet értelméről, keletkezéséről és melyre választ várunk, de talán mindhiába!
A kiállításon olyan művészek szerepelnek alkotásaikkal, akik eleve nyitottak az elvontabb, transzcendens témákra és művészetük eszköztára, témaválasztásuk is rokonítható ennek a koncepciónak a szellemiségéhez. Munkáikkal kérdéseket vetnek fel, vizualitásukkal kizökkentik a nézőt megszokott dimenzióiból, töprengésre késztetnek. Alkotásaikban szabadon mozognak, kísérleteznek a különféle médiumok között.
KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK :
BULLÁS József – 1958, Munkácsy-díjas festőművész
DRÉGELY Imre – 1960, fotóművész
KARÁCSONYI László – 1976, képzőművész
KERESZTESI Botond – 1987, festőművész
KONOK Tamás – 1930, Kossuth-díjas festőművész
MARTIN Henrik – 1979, festőművész
SÜVEGES Rita – 1986, festőművész
KURÁTOR:
Bársony István, építész-galériavezető
