Vendég: Vécsei Rita Andrea, Béki István, Kabai Lóránt
Kérdez: Benedek Anna
A tengerparton mindannyian árnyékok vagyunk, és ebből az árny-létből bontakozik ki a beszélgetések és a felolvasások során, hogy mi is az, ami a világ végén pihen.
‘Nincs jogom a szemedbe nézni,
nincs jogom ítéletet hozni,
összetörni és büszkének lenni,
nincs hallgatni és nincs szólni.’
(Béki István: A harmincharmadikra)
„A négyszer kimondott név sem jelent semmit, ha nincs név, csak holmi félig elfelejtett árnyéka, mint egy hallgatag és mísz idegené…” (Kabai Lóránt)
‘(…) volt egyszer egy árnyékember, sötét csík a válla helyett, sötét maszat a szemek, semmije se volt neki, csak láthatatlan szíve. Alatta vagy fölötte szürke ködbe karcolt férfiak, nők, nem szólt egyikük se.’ (Vécsei Rita Andrea)
BELÉPŐ: 500 Ft