A Levendel-gyűjtemény nem is gyűjtemény a fogalom szokványos értelmében. Nem egy tehetős műértő, műpártoló vásárolta és kerítette egybe a műveket. A képek és szobrok mindegyike az ő számára választódott ki; Dávid Katalin szavaival: „vajon fölmérte-e valaha is a tudományos irodalom, hogy az 50-60-70-es években a művészeknek hány alkotása csak azért születhetett meg, mert mögöttük állt az orvos-barát? Az ő szerepe része a korszak művészettörténetének… Nem úgy részese ő ennek, ahogy vissza az évszádokban a mecénások voltak. Egyszerűen azért, mert egészen mást csinált, mert egészen más körülményekről volt szó. Nem elsősorban kenyeret kellett adni a művészeknek, bár adódott ilyen helyzet is, hanem kezet, hogy az ecsetet és vésőt legyen erejük megfogni, és emellett ami szinte lehetetlennek tűnt, közönséget és szeretetet, és annak tudatát, hogy kultúránknak létszükséglete az ő tevékenységük… a művészek maguk részt akartak venni Levendel László életében, helyet foglaltak otthonában, miliőt teremtettek számára”.
Dr. Levendel László (1920-1994)
