A magyar avantgárd képzőművészeti szcéna megmozdulásai a 80-as évek elején kezdtek átkerülni a tiltottból a tűrt kategóriába. Az elmúlt években több kiállítás is foglalkozott ezzel az izgalmas, lendületes korszakkal, mégis érdemes mindig más részletek és szempontok alapján újra és újra megmutatni azt a művészetet, ami akkor – talán nem túlzás így fogalmazni – elviselhetővé, sőt vidámmá is tette sokak számára az életet.
A Zuzu-Vető páros az időszak legeredetibb és legszórakoztatóbb alkotói közé tartozott. Műveik egyszerre voltak radikálisak és líraiak, a legkülönbözőbb anyagok és tárgyak felhasználásával készültek, a kiállításaikon pedig a zene és a költészet is szerepet kapott.
A munkák egy része, mint akkoriban sok rendkívül fontos műalkotás, elveszett vagy megsemmisült. A kiállításokat rosszul vagy egyáltalán nem dokumentálták, ezek tanulmányozása pedig inkább archívumi kutatómunka, semmint műélvezet.
Vető János nyári itt tartózkodása során az alkotókkal közösen sikerült összeállítani egy olyan anyagot, amely a keletkezése óta nem volt hozzáférhető a kiállítás-látogatók számára.
Méhes és Vető saját kifejezésmódjukon szólva külön-külön azóta is aktív tagjai a művészeti életnek.
Válogatás a Zuzu-Vető művészpáros ’80-as évek eleji munkáiból
A kiállítás július 18-án, kedden 18 órakor a művészek jelenlétében nyílik.
