Az Aquincumi Múzeum 1995. óta minden évben kiállításon mutatja be az előző évi ásatásokon előkerült legérdekesebb leleteket. A kiállítás a különböző korszakok ásatásaiból múzeumba került, ezernél több ládányi leletanyagból nyújt áttekintést. Legnagyobb arányban minden évben kerámialeletek kerülnek elő, de a restaurátori munkának köszönhetően a kerámiánál sérülékenyebb üveg és fémtárgyak közül is több darab készült el. Vitrinbe helyezésük feltétele, hogy a restaurátorok szakértelmének nyomán, romlási folyamatukat megállítva eredeti formájuk ismét felismerhetővé, a látogató számára élvezhetővé váljon. Természetesen célunk nem a „szép” tárgyak kiválogatása, hanem a régész munkájának eredményeképpen előbukkanó, a korabeli kultúrákról hírt adó emlékanyag áttekintése. Ezért láthatók kiállítva többek között az újkőkori gabonatermesztés jelentőségét mutató őrlőkövek, a római viselet csonthajtűi, római mécsesek és előállításukhoz szükséges mécses-negatívok, érmek, stb.
A kiállított leletek többsége a római temetők leletei közül került ki. Az elhunyt sírjába ételt-italt tartalmazó edényeket, étkezéshez használt tárgyakat – korsókat, tálakat, tányérokat, palackokat és poharakat – tettek. Általánosan elterjedt kísérő tárgy volt az agyagból készült olajmécses, s a túlvilági révésznek járó adó hagyományát őrző pénzérme is. Esetenként a sírba került a halott kedves tárgya, használati eszköze is. Az ékszerek általában az elhunyt temetéskor viselt öltözékének részeként maradták ránk, viseleti helyzetben.
A sír megjelölésére gyakran állíttattak nagyméretű, faragott sírkövet, melyre rávésették a halott személy nevét, életkorát, néha foglalkozását, rangját, születési-származási helyét, így a sírfeliratok fontos történelmi források. A sírkövet domborműves ábrázolással is díszítették. Leletmentés során került múzeumunkba az a sírkő, melyet koszorú díszített.
